Galambok fenyegetik a Szfinxet

2008. szeptember 24. 08:40

Egyiptomban a galambok mindenütt előfordulnak. Garázsokban, erkélyeken, parabola antennákon építenek fészket maguknak, és most már nem csak a kairói betondzsungelben fordulnak elő, hanem a gízai Szfinxen is.

A különös lényt egy mészkőtömbből faragták ki, a tudósok szerint 4600 évvel ezelőtt készült. Építésére Khefrén fáraó adott parancsot, akinek a piramisa előtt áll. Az emberfejű, oroszlántestű szobor 57 méter hosszú és 20 méter magas, alakját rejtély övezi. Az arabok Abul Holnak, a Rettegés Atyjának nevezték, a 18. és 19. századi látogatók pedig azt tartották, hogy egy rég eltűnt, rendkívüli ókori civilizáció alkotása.

Az évezredek során többször is helyreállították. Az első ilyen munkálatokat a későbbi IV. Thotmesz fáraó végezte i.e. 1400-ban. A Szfinx megjelent az ifjú herceg álmában, akit arra kért, hogy tisztítsa meg a felhalmozódott homoktól, és cserébe megkapja Alsó- és Felső-Egyiptom koronáját. A fáraó megtisztította a szobrot a homoktól és fáraó lett, de a homok ismét betemette azt, egészen a nyakáig. Orra mintegy 200 éve tűnt el, abban az időben, amikor Napóleon Egyiptomba érkezett, és a francia tudósok méréseket végeztek a szfinx fején.

1816-17-ben egy Caviglia nevű genovai kereskedő tett kísérletet a szobor megtisztítására, nem sok sikerrel. 1853-ban Auguste Mariette, az Egyiptomi Régészeti Szolgálat megalapítója próbálta a Szfinxet megszabadítani a homoktól, munkáját Gaston Maspero folytatta. Emile Baraize, francia mérnök még alaposabb munkát végzett. Nem csupán a test mellett ásott, hanem megtalálta az ókori helyreállítási munkálatok során használt kőtömböket is.

A legújabb helyreállítási munkákra az 1950-es és 1970-es években került sor, amikor a Szfinx testének alacsonyabb oldalán kijavították a falazatot. 1979-ben az egyiptomi Amerikai Kutatóintézet Szfinx-projektje (ARCE) a kairói német Régészeti Intézettel együttműködve elkészítette az első metszetet és részletes tervrajzot a szoborról. Felfedezték, hogy a modern kori felújítások során használt kövek gyorsabban szétporladnak, mint a korábbiaknál alkalmazottak, így megerősítették őket.

Az 1980-as években a Szfinxet intenzív karbantartás alá vonták. Vegyi anyagot fecskendeztek a kőbe, hogy megerősítsék, de a munkát abba kellett hagyni, mert a vegyi anyag nem várt károkat okozott. Létrehoztak egy Szfinx-bizottságot, amely úgy határozott, hogy az „új” és „ártalmas” cementből és gipszből álló vakolatot haladéktalanul el kell távolítani, és helyükbe az 1979-ben használt köveket kell helyezni.

A kőből faragott lény mancsát és hátsó combjait 2000 mészkőtömbbel fedték be, amelyet cementtel rögzítettek (ennek alkalmasságát később megkérdőjelezték). A nyak okozza a legnagyobb problémát, mert gyorsabban erodálódik, mint a test többi része. Hoszni Faruk, egyiptomi kulturális miniszter azzal a kéréssel fordult az UNESCO-hoz, hogy hozzanak létre egy 13 fős bizottságot, amely megvitatná, milyen eljárásokkal lehetne a gízai fennsíkot illetve a Szfinx nyakát megvédeni. Felmerült az az ötlet is, hogy a British Múzeumtól elkérik a feje hátsó részéhez tartozó szakállt, amellyel meg lehetne erősíteni a fej stabilitását. A múzeum nem zárkózott el a kérés elől, de kikötötte, hogy a költségeket Egyiptomnak kell állnia. A dologból végül nem lett semmi.

A bizottság közben megállapította, hogy a Szfinxet több szempontból is veszély fenyegeti: a szomszédos cement- és más ipari létesítmények miatti szénsav, salétromsav és kénsav szétporlasztja a követ, a közelben fekvő kőbányákban történő robbantások és az egész fennsíkot elárasztó turistabuszok dübörgése rezgést okoz, végül pedig a szomszédos település nem megfelelő csatornahálózatából ide szivárog a víz.

1988-ban a Szfinx jobb válláról levált egy nagyobb darab, ami után rögtön elindították a "Mentsük meg a szfinxet" elnevezésű kampányt. A szobor lábánál felállítottak egy 6,5 méter magas mini megfigyelőállomást, amely figyelemmel kíséri a szélsebességet, a légkör páratartalmát és szennyezettségét, a hőmérsékletet, valamint a víz és a só hatását a mészkőre. A Szfinx állapota azonban továbbra is viták tárgya maradt.

Zahi Hawass, az Egyiptomi Régészeti Hatóság főtitkára és Mark Lehner egyiptológus közreműködésével hosszú távú tervet dolgoztak ki a gízai fennsík megmentésére. Egyiptológusok és geológusok tanulmányozták a fennsík terepét; feltártak egy falut, ahol a munkások, mesteremberek és felügyelők laktak, valamint egy raktárat, és egy hatalmas pékséget, ahol nem kevesebb, mint 14 féle kenyeret sütöttek a munkások számára. A Szfinxről megjelenő munkák azonban sehol sem említik az új veszélyforrást.

De mekkora kárt okozhatnak a galambok? És hogyan lehet ezt a problémát orvosolni? Talán a denevérriasztó mintájára egy galambiasztó-műszert kellene felszerelni - állítják a szakemberek, de azt még senki sem tudja, hogy ki állná ennek költségeit.