Vulkánból kiömlő lávaként végeztek a törökökkel Bécs alatt
2008. szeptember 12. 08:06
Háromszázhuszonöt éve, 1683. szeptember 12-én hárult el végleg a török hódítás veszélye Európa felől: a Bécs bevételére indított oszmán hadjárat totális kudarccal zárult, az osztrák fővárost ostromló sereget szétverték az egyesült német birodalmi és lengyel hadak.
A terjeszkedő Oszmán Birodalom a mohácsi csata után két ízben, 1529-ben és 1532-ben tett kísérletet Bécs elfoglalására, de az első ostrom nem ért célt, másodszor pedig Kőszeg alatt akadt el a sereg. Az ismét erőre kapó Porta majd másfél évszázaddal később, az 1664-es szentgotthárdi csatában hatalmas vereséget szenvedett, de a bécsi kormányzat nem használta ki a helyzetet: Európa legnagyobb megdöbbenésére a vasvári békében a határokat a pillanatnyi hadi helyzet alapján jelölték ki, cserbenhagyva a magyarokat.
I. Lipót császár ugyanis veszélyesebbnek tartotta a töröknél a franciákat, akikkel az európai hegemóniáért vívott elkeseredett küzdelmet. A háború az 1679-ben megkötött nijmegeni békével formálisan lezárult ugyan, de a két fél továbbra is kereste a módot a másik gyöngítésére. XIV. Lajos francia király támogatta a magyarországi elbocsátott végvári katonákat, a bujdosó kurucokat, akiknek élére Thököly Imre állt. Thököly a törökkel kötött szövetséget, s a szultán éves adó fejében "királlyá", azaz hűbéres fejedelemé nevezte ki (bár ő csak a Felső-Magyarország fejedelme címet használta).
A 17. század második felében, a Köprülü nagyvezírek alatt időlegesen erőe kapó Oszmán Birodalom elérte legnagyobb területi kiterjedését. A Porta a királyi magyarországon is egyre nagyobb területre terjesztette ki közvetett vagy közvetlen befolyását. Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban látta elérkezettnek az időt, hogy megvalósítsa Nagy Szulejmán álmát, Bécs meghódítását. A nagyvezír azt hitte, a Habsburg császár gyenge és ha betöri Bécs falait, érett almaként hullik ölébe a királyi Magyarország maradék része is.
A hatalmas, korabeli leírások szerint 250 ezer fős (a valóságban 130-150 ezres) sereg 1683 júliusában kezdte meg az ostromot. A veszedelem elől I. Lipót és udvara elmenekült, de a város védői többször is visszaverték a janicsárok rohamait. Az elhúzódó ostrom szeptember 12-én ért véget, amikor Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg vezette egyesült lengyel és birodalmi seregek "vulkánból kiömlő lávaként" zúdultak a janicsárokra és közel nyolc órás öldöklő küzdelemben szétverték az ostromlók táborát. A zsákmány nagyságára jellemző, hogy Sobieski 400 szekeret küldött teli értékes tárgyakkal, melyeket huszárjai zsákmányoltak a törököktől.
A török sereg fejveszetten vonult vissza, a kudarcot vallott Kara Musztafa Belgrádban megkapta a selyemzsinórt. Mindez nem sokat segített, XI. Ince pápa kezdeményezésére létrejött a Szent Liga, amely néhány éven belül Magyarország legnagyobb részéről kiűzte a törököket.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
