Náci múlttal küzdenek a német Korán-kutatók
2008. január 31. 12:00
Kutatások a Harmadik Birodalom árnyékában
Tunéziai szakértők egy csoportja is hasonló feladatra vállalkozott. Ők azonban semmiképp sem akarják feldühíteni a muzulmán hívőket. `Hallgatni néha jobb` - véli Moncef Ben Abdeldzselil, a kutatás egyik résztvevője. Negatív példa lehet, hogy tavaly az afgán hatóságok letartóztatták azt a tisztviselőt, aki köznyelvre kívánta fordítani a Koránt, művét istenkáromlásnak kiáltották ki, ezért a szerző azóta bújkálni kényszerül.
A keresztények egy része sem szereti, ha világi tudósok vizsgálják a szent szövegeket, és elutasítja a bibliai szövegek kritikáját. A többség azonban elfogadja, hogy a Bibliát különböző emberek írták, különböző korokban, és a kanonizáció évszázadokig tartott. Ezzel szemben a muszlimok a Koránt Isten szó szerinti kinyilatkoztatásának tekintik. A Korán megkérdőjelezése olyan, `mintha egy kereszténynek azt mondanák, hogy Jézus homoszexuális volt` - mondja Abdu Filali-Anszari, marokkói tudós.
Neuwirth és Michael Marx, a kutatási projekt vezetője, Iránba, Törökországba, Szíriába és Marokkóba utazva igyekezett meggyőzni az iszlám világot a kutatás hasznosságáról. Marx az al-Dzsazíra televíziónak adott interjújában cáfolta, hogy a projekt célja az iszlám tantételek elleni támadás lenne.
Az európaiak már a középkorban elkezdték a Korán tanulmányozását, bár akkor még csak hiteltelenné akarták tenni. A komoly tudományos kutatás, amelynek élén a német tudósok álltak, a 19. században indult el. A vizsgálatok először a Bibliát vették célba, és komoly kritikákat fogalmaztak meg az Ó- és Újszövetség hagyományos értelmezésével kapcsolatban. A tudományos munka aláásta a Szentírás szó szerinti igazságába vetett hitet, és teret engedett a szekularizált Európának. Egy idő múlva a kutatók a Korán felé fordultak. 1857-ben a párizsi akadémia díjat tűzött ki a Korán legjobb "kritikai történetére", amelyet Theodor Nöldeke, német tudós nyert meg. Munkája a nyugati koránkutatás kezdetét fémjelezte.
A müncheni gyűjteményt Nöldeke pártfogoltja, Gotthelf Bergsträsser alapozta meg. Miközben Németország a fasizmus felé menetelt, Bergsträsser koránmásolatok után kutatott a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Európában. Az értékes kéziratokat Leica kamerával fényképezte le. 1933-ban, nem sokkal Hitler hatalomra kerülése után a kiváló hegymászó hírében álló Bergsträsser halálos balesetet szenvedett a bajor Alpokban. Holttestét nem boncolták fel. Az a hír járta, hogy öngyilkos lett, vagy meggyilkolták. Munkáját Otto Pretzl vette át, aki 1934-ben Marokkóba utazott, és ott sikerült bejutnia a királyi könyvtárba, amelyben a Korán egy ősi másolatát őrizték.
Amikor aztán a nácik Észak-Afrikában és a Szovjetunióban harcoltak, szükségük volt az arabista szakértőkre. A tudósok a propaganda-terjesztésben és olyan iskolák felállításában segédkeztek, amelyekben muzulmánokat képeztek ki a német hadsereg számára. A kéziratokat gyűjtő Otto Pretzl főként a katonai hírszerzésnél dolgozott. Ő hallgatta ki a Franciaország megszállása során elfogott, arabul beszélő katonákat, később pedig azt a megbízást kapta, hogy szítson felkelést Irakban az angol csapatok ellen. Repülőgépe azonban lezuhant.
A fényképgyűjtemény sorsa Spitaler kezébe került, aki szintén segédkezett a gyűjtésben. A háború alatt a hadtestparancsnokságon dolgozott, majd pedig Ausztriában arab nyelvészként. A háború után visszatért az akadémiára. A koránprojekt folytatása helyett azonban inkább egy klasszkus arab szótár összeállításával foglalkozott. Fél évszázados fáradtságos munka után a 24 betűből álló arab ábécé csupán első két betűjével készült el. Spitaler csak kevés tanulmányt publikált, de mestere volt az arab szövegeknek. Kollágái szerint viszont óvatos, eredménytelen és a szokatlan nézetekkel szemben rosszindulatú volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
