Látványorgiával érkezik az óangol hőseposz
2007. november 29. 16:00 Regula Richárd
<
Küzdelem Isten haragjával
A Beowulfban megtalálható beavatásokra az összehasonlító-vallástörténet módszereivel derítettek fényt. Az eposzban a motívum két típusa lelhető fel: az egyik a harcos beavatás, amely a germán mitológiában oly gyakori `szent harci dühvel` áll kapcsolatban, a másik pedig egy sokkal bonyolultabb szertartásról szól, amely a különféle evilági és nem-evilági szörnyekkel való harchoz kapcsolódik. A mesék, mítoszok motívumainak többsége tehát igen komoly szellemi törekvésre, más létsíkokba való felemelkedésre, a küszöbök átlépésére, vagyis a beavatásra utal.
A nemes lovag ugyanakkor egyes esetekben dühöngő és vérengző harcossá válik. Ennek eredete Ódinnál, a Mágia Uránál keresendő, akihez egyfajta "szent düh" és "tomboló extázis" tartozik. Az iráni-árja közösségekben sem volt ritka az olyan csoportok, vagy inkább "férfitársaságok" megléte, amelyekre egyfajta "szent düh" volt jellemző, amivel harcos létüket fokozták félelmetes erejűvé. Az ír-kelta hagyományban is megvannak a "harcos férfitársaságok" nyomai, illetve a görög mitológia és hősepika szintén számtalan esetet vonultat fel, amelynek kiemelt témája az önmagukból kivetkőző héroszok harci dühe és őrülete. Elég, ha Héraklész tizenkét próbájának következményeire, Hektor vagy éppen Akhilleusz alakjára gondolunk.
A Beowulf cselekménye szerint Grendel mindig éjszaka támad és kegyetlenül írtja Hrothgar katonáit, akik képtelenek legyőzni őt, mert a szörnyet mágikus erő védi. A harcosokat Grendel darabokra szaggatja és megissza a vérüket. A harcosok azért sem tudnak győzelmet aratni, mert képtelenek fennmaradni és a szörny ezt kihasználva az éjszaka sötétjében támad a Szarvas-csarnokra. Egyedül Beowulf, a harcosok legnagyobbika képes virrasztani és ezzel tetten érni a szörnyeteget. A herceg emberfeletti erejének köszönhetően végül győzelmet arat és letépi a vérengző, pusztító Grendel karját és bizonyíték gyanánt leteszi a Heorot közepére.
Ebben az esetben egy olyan beavatásra utaló motívummal találkozhatunk, amely számtalan formában felelhető a mesék és legendák, de még az evangéliumok világában is (pl. amikor a tanítványok képtelenek virrasztani a Gecsemáné-kertben Jézussal). A történet igencsak hasonlít a sámáni élmények leírásaira is, amelyek során az utazó sokszor veszi fel a harcot túlvilági szörnyekkel és démonokkal. A beavatást, avagy tudatszintváltást jelképező harcot persze az erősen krisztianizált műhöz méltóan kellett megjeleníteni, így a költő Grendelt kifejezetten az Isten ellenségének, némely helyen pedig Isten haragjának nevezi.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
