Csehszlovákiai magyarság 56-ban
2006. október 20. 12:30
A csehszlovákiai magyarság körében az 1956-os magyarországi események jóval halkabb visszhangot váltottak ki, mint a környező országok kisebbségi magyarságában.
<
Szolidaritást vállaltak
|
Pozsonyi életkép, 1956 |
A magyar és szlovák történészek, kutatók előadásaiból kiderült, hogy a szomszédos államokban élő magyarok közül a csehszlovákiai magyarságot érintették legkevésbé az 1956-os forradalom eseményei. Simon Attila szerint erre magyarázat lehet Csehszlovákia korabeli helyzete.
Szlovákiát a környező országokkal ellentétben magasabb életszínvonal jellemezte, nem volt Magyarországhoz hasonló méreteket öltő szovjetellenesség. Sztálin halálát követően ugyanis nem játszódott le a szomszédos államokhoz (Lengyelországhoz és Magyarországhoz) képest a desztalinizációs folyamat, ennek egyik legjobb példája, hogy 1955-ben Prágában szobrot emeltek a generalisszimusznak. A szlovákiai magyarok távolságtartása pedig a II. világháborút követő kitelepítések, lakosságcsere és Benes-dekrétumok közelségével is magyarázható: az 1945-48 követő időszakot követően szinte teljesen értelmiségi vezetőréteg nélkül maradt a magyarság.
A történész a csehszlovák belügyminisztérium jelentéseit tanulmányozva arra jutott, hogy 1956 októberében a dél-szlovákiai magyarok lakta településeken alig végzett valaki munkát, mindenki a Magyar Rádió vagy a Szabad Európa Rádió adását hallgatta. Azt remélték, hogy a magyarországi események az ő életüket is pozitívan befolyásolják. "Gömörország" egyik városának Safarikovonak lakosai például azt remélték, hogy lakóhelyük a magyar események hatására visszakapja eredeti nevét, Tornalját. A pozsonyi magyar - Duna utcai - gimnázium diákjai szolidaritást vállalva a budapesti eseményekkel, fekete szalagot tűztek a kabátjukra. Számos magyarlakta településen pedig a kocsmákban a himnusz eléneklésével vállaltak közösséget a forradalmárokkal azokban az őszi napokban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
