A magyar egyháztörténetre vonatkozó források a bécsi levéltárakban
2006. március 21. 18:20 Fazekas István
Problémás kinevezések
A XVIII. század elejétől csatlakozik a Romana sorozathoz a római követségi levéltár (Botschaftsarchiv Rom-Vatikan), amely mint a neve is mutatja az uralkodó által Rómába küldött követ helyben képződött, római iratait tartalmazza, közel 500 fasciculusnyi iratot. E roppant gazdag anyag rendezése még csak részben történt meg, éppen a legrégebbi, XVIII. századból származó követi levelezés a legnehezebben kutatható. Az 1806-1918 közötti iratanyag szépen rendezett, a szokásos utasítás-jelentés felosztásban található. A kutatást jól használható segédlet könnyíti meg.
A püspöki megerősítéseket Rómában a XVIII. század elejétől külön ágens intézte, amelynek 1720-tól maradt meg külön levéltári anyaga (Rom, Geistliche Agentie 1720-1909, 66 köt. + 211 csomó). Itt megtalálható a nyomtatott propozíció, a fizetendő taxa nagysága, a kinevező bulla másolata és taxafizetésről szóló levelezés.
Az Államkancelláriát 1848-ban a Külügyminisztérium váltotta fel a külügyek irányítása terén. A külügyminisztérium levéltárában a püspökkinevezési ügyeket az Administrative Registratur nevű fondban helyezték el, az e fondon belül kialakított tételek között a 26. tétel (F 26) a `Katolische Kirche im Occident 1830-1918` címet hordozza, és a Monarchia korabeli püspöki kinevezésekre nézve elsődleges fontosságú. A püspöki kinevezések mellett a bíborosi kinevezések anyaga is itt került elhelyezésre (Kt. 5. 20, 34-37.).
Akadtak persze olyan kinevezések, amelyek valamilyen okból problémásnak bizonyultak. Ezekre vonatkozó forrásanyag a külügyminisztériumi levéltár politikai anyagokat őrző részében, a pápasággal folytatott diplomáciai érintkezés anyagában maradt meg (Politisches Archiv XI. Karton 175-274. Päpstlicher Stuhl 1848-1918). Ide került részben pl. Samassa József kardinálisi kinevezésére vonatkozó levelezés (XI. Karton 233). A Habsburg-uralkodó kinevezési jogát, benne az ugyancsak sajátos magyar kinevezési jogot időről-időre kétségbe vonta a pápaság. Ezért időről-időre a császár és király részéről a jogokat védelmező összeállítások készültek. Az egyik utolsó ilyen munka Kuefstein gróf vatikáni követ 1891-ből származó memoranduma volt, amelynek kéziratos és belső terjesztésre szánt nyomtatott példánya is megmaradt a külügyi anyagban (XI. 233. Varia 1891).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
