Párizsban festészetet tanult, s csatlakozott a romantikus fiatalokhoz. 1833-ban született, Albertus című verses legendájával kivívta a kor leghaladóbb íróinak csodálatát, de még ugyanabban az évben kiadott, Az ifjú franciákban elhatárolta magát a romantikusok túlzásaitól. Legszebb verseit tartalmazó, 1852-ben megjelent Zománcok és kámeák című kötete lett a parnasszisták `bibliája`, s a mű igen erősen hatott Baudelaire-re is. A l,art pour l,art-ot dícsőítő nézeteit első híres regényében, az 1835-ben megjelent Maupin kisasszonyban fejtette ki. Másik jelentős regénye a Fracasse kapitány. Mindkét művet megfilmesítették, az utóbbit többek között Abel Gance is. Értékes tanulmányt írt Balzac, Hugo, Flaubert és Baudelaire művészetéről. Ő vette rá Zichy Mihályt, hogy állítsa ki képeit Párizsban. Szívesen elmélkedett a romantikus művészetről és irodalomról: A drámaírás története az utolsó negyedszázadban (1858); A festészet istenei és félistenei (1864). Három kötetben jelent meg Mai Parnasszus című versgyűjteménye. Halálakor (1872. október 23.) két költő is ódával búcsúzott tőle: az öreg Victor Hugo és a fiatal Mallarmé. Műveinek magyarra fordításában főként Babits, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor jeleskedett.