Interjú a 90 esztendős Kosáry Domokossal
2003. július 30. 07:17 Balázs Bálint, Bartal Csaba
`Rákosi a legszörnyűbb benyomást tette rám`
Milyen viszonyba került az akkor berendezkedő hatalommal?
Jellemző történet, hogy az értelmiségieket miként kezelte a hatalom. Amikor a Pedagógus Szakszervezet felkérésére elvállaltuk az intézetben az első demokratikus szellemiségű Magyarország történeti tankönyvének a megírását, a saját részem 1945 szeptemberében készen volt. A Szikra nyomdában tartott bemutatón a legnagyobb meglepetésemre megjelent Rákosi Mátyás is. Beszédet is tartott, amelyben elismerően nyilatkozott a könyvről, és utána egy kemény, vörös kötéses példányt a saját könyvemből ő dedikált nekem. Annyi haszna volt a dolognak, hogy később, amikor népnevelők csöngettek be hozzánk, elég volt csak megmutatni nekik a dedikált könyvet, rögtön lemondtak a kiselőadásról, és távoztak. Rákosi az első pillanattól fogva a legszörnyűbb benyomást tette rám. Nála szörnyűségesebb emberrel nemigen találkoztam. De sosem csináltam titkot abból, hogy politikai nézeteim eltérnek az uralmon levőkétől.
Állás nélkül is maradt 1949-ben. Sem az egyetemen, sem az Eötvös Collegiumban nem taníthatott
Már külföldön is híre ment hogy nincs állásom, 1954-től aztán az Agrártudományi Egyetem Könyvtárába neveztek ki. Parkolópálya volt, éppenséggel nem sokat értek az agrártudományokhoz. Viszont mentőöv volt, és ott dolgoztam 1957-ig.
Amikor is letartóztatják. De előbb 1956-ban a történészek Forradalmi Bizottságának a vezetője volt, később anyagot gyűjtött 1956-ról. Milyennek ismerte meg Nagy Imrét?
Vásárhelyi Miklóst, Donáth Ferencet, Losonczy Gézát, Gimes Miklóst ismertem jól, ennek köszönhető, hogy 1956 tavaszán részt vettem Nagy Imre Orsó utcai születésnapján. Egy pohár pezsgővel fel is köszöntöttem: - Miniszterelnök úr! Nagyon remélem, mához egy évre már hivatalosan is ezzel a címmel szólíthatjuk. "Remélem, nem kell addig várni" - válaszolta. Nagy Imre azt tervezte egyébként, hogy a győztes forradalom után Tildy Zoltánnal hármasban elmegyünk Amerikába, én pedig ott maradok, és az ENSZ-ben képviselem Magyarországot. Nem akartam diplomata lenni, viszont gyűjtöttem a Nagy Imrével kapcsolatos dokumentumokat, s a forradalom után leraktam az Egyetemi Könyvtárba. Ez lett a legfőbb bizonyíték ellenem.
Tehát jött a börtön...
Megjártam mindent. Voltam magánzárkában is, amit egyébként kifejezetten élveztem, mert nem kellett másnak a panaszait hallgatnom nap, mint nap. Aztán 1959 tavaszán megszűnt a teljes elzártság, akkor Déryhez kerültem, aki viszont egyáltalán nem bírta az egyedüllétet. Utána raktak össze Eörsi Istvánnal. Volt itt egy fordítóiroda, ahol nyugati politikai szövegeket fordítottak, és ehhez csatoltak engem is. Ekkor írtam a Széchenyi-könyvet (Széchenyi Döblingben - A szerk.). Viszonylag könnyen hozzájutottam a fontosabb szakirodalmakhoz, mert a Széchenyi könyvtár közvetítésével megkaptam a British Libraryből azt, ami kellett. Egy ilyen könyvbe egyszer a smasszer beleütötte, hogy "Ellenőrizve". Akkor szóltam neki, hogy ez nagyon kellemetlen lesz, ha meglátják Londonban, hogy itt összepecsételik a könyveiket. Na, vagy két napig radírozta az őr a könyvet, hogy eltüntesse a pecsétet
Támogasd a 
szerkesztőségét!
