Interjú a 90 esztendős Kosáry Domokossal
2003. július 30. 07:17 Balázs Bálint, Bartal Csaba
Scotus Viator esernyője
Hóman kultuszminisztersége idején Klebelsberg-ösztöndíjasként többször járt nyugaton. Milyen volt a két háború között az ösztöndíjasok élete?
A magyar történészek általában hagyományosan Németországba mentek, a külföldi publikálásban is a német nyelv terjedt el. 1935-ben egyetlen vágyam volt: Európát megismerni, világot látni. Egyet azonban biztosan tudtam: nem akarok Hitlerhez menni. Így 1936 őszén Párizsba utaztam, s 1937 nyaráig az éppen akkor Párizsba kinevezett Marc Bloch, az Annales-iskola megalapítója legelső hallgatói közé tartoztam. A Klebelsberg-ösztöndíj azt jelentette, hogy nagyjából beutaztam Franciaországot, továbbá meglévő francia könyvtáram egy részét akkor vettem meg.
Ezután jött London.
1938 tavaszán mentem ki Angliába, már a feleségemmel együtt. A Londoni Egyetem Történeti Intézetébe iratkoztam be, Robert William Seton-Watsonhoz - ismertebb nevén Scotus Viator -, aki már az első világháború előtt sokat támadta Magyarországot nemzetiségi politikája miatt. Három hónap után, amikor látta, hogy nem lopom el az esernyőjét, tipikus angol understatementtel egyszer megkérdezte: "Ugye, nem vagyok túl népszerű maguknál?" Enyhén szólva nem, válaszoltam. "És maga mit gondol rólam?" Elmondtam neki, hogy amit olvastam, abban sok igazság van. De, őszintén szólva, az a benyomásom, hogy Ön szerint van jó és van rossz nacionalizmus. Erre azt mondta: "Maga sokkal temperamentumosabb természettel bír. Attól tartok, ha az én helyemben lett volna, sokkal jobban utálta volna Magyarországot, mint én."
Nyugat-európai utazásait később egy komolyabb megbízás váltotta fel. 1941-ben titkos diplomáciai küldetéssel utazott az Egyesült Államokba.
Teleki Pál aki, mint az Eötvös Collegium kurátora már korábban ismert és időnként feladatokkal is megbízott, 1940 végén közölte velem: "Itt egy lista azokról a kormány közeli amerikai barátaimról, akiket felkeresel és elmondod nekik: amíg én élek, addig Magyarország nem fog belépni a világháborúba, mert azt a németek, akik gengszterek, el fogják veszíteni." 1941-ben tehát a miniszterelnök megbízásából majdnem egy évig Amerikába kerültem. Amikor hazajöttem, Bárdossytól Bethlenig mindenkinek elmondtam: a németek elveszítik a háborút, Amerika be fog lépni a háborúba, és ez olyan változást hoz, ami a fennálló magyar politikai rendszert is magával sodorja. Szekfű Gyula volt az egyetlen, aki elhitte.
A második világháborút a Teleki Intézetben készített hamis papírokkal vészelte át, utána viszont nehéz helyzetbe került, rögtön a Hóman-per mentőtanújaként exponálódott. Hogyan ítéli meg Hómant?
Igazságtalannak tartottam a pert, és később az Akadémia elnökeként is küzdöttem a rehabilitációjáért. Amikor Amerikából hazajöttem, Hóman akkor alapította a Teleki Pál Intézetet, és rögtön engem kért föl a Történettudományi Intézet igazgató-helyettesi posztjára. A Népbírósági tárgyaláson elmondtam, hogy az ifjúság hitlerista szellemben történő neveltetéséről nem tudok, mivel nem voltam itthon, engem Hóman Bálint Angliába és Franciaországba küldött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
