Az iraki műemlékek és a háború

2003. február 18. 23:06 Illényi Balázs

Bár az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított műemlékeket, természeti értékeket tartalmazó listán Irak mindössze egyetlen tétellel, Hatra városának legalább 1800 éve épült monumentális romjaival szerepel, a többek által elkerülhetetlennek mondott háború igen sok kultúremléket sodorhat veszélybe. És e tekintetben csak részben vigasztaló, hogy Hatra az ország északi részén, a sivatag közepén, a fő közlekedési útvonalaktól és városoktól - vagyis a szóba jöhető katonai célpontoktól - meglehetősen távol található. Kevésbé lehetnek viszont biztonságban Babilón, az ókor egyik leghíresebb városának megmaradt emlékei. Még akkor is, ha a városból - amelyet a közemlékezet Hammurápi legendás törvényei, Szemirámisz (talán sosem létezett) függőkertjei, Bábel tornya vagy Nagy Sándor halála kapcsán őrzött meg - a német régészpionírok már jó száz éve számos mozdítható, ma a berlini Pergamon Múzeumban látható értéket magukkal vittek. A legendás településen, amely Bagdadtól alig 90 kilométerre északra fekszik, számos más - még ha olykor vitatott restaurációs módszerrel helyreállított - értékes emlék is van. Ilyenek például az ókori seregek felvonulási útját szegélyező egyes falak, az Istár-kapu föld alól kiásott, festetlen, ám a Berlinben láthatókhoz hasonló állatalakos téglákból álló részletei. De itt található egy hajdani görög színház is, amelyet feltételezések szerint a Bibliában is említett Bábel tornyából maradt romdomb oldalába építettek. A leletekkel kapcsolatos aggodalmakat indokolhatja, hogy a környéken - legalábbis a Financial Times londoni gazdasági napilap néhány hete közzétett térképvázlata szerint - jelentős légelhárító és hagyományos szárazföldi erők állomásoznak. Sokan tartanak a Tigris és az Eufrátesz folyók közé eső hatalmas területen zajló esetleges szárazföldi harcoktól is. Ott ugyanis több, 3 ezer évnél is idősebb város romjai találhatók. "Szinte jobban kell sajnálni azt, ami még nem látszik, vagyis a feltételezhetően a föld alatt rejlő további kincseket - ismertet egy különös szempontot a HVG kérdésére Kalla Gábor, az ELTE Régészeti Intézetének docense -, hiszen itt minden domb ősi települést rejt magában. Irak nagyon kevés megmaradt monumentális emlékkel rendelkezik, mivel Mezopotámiában, az ókori Egyiptommal ellentétben, a kevésbé tartós agyagtéglával építkeztek." De van féltenivaló az Irak északi részén található, a - több mint 3300 éve megalakult, majd mintegy nyolcszáz éven át a Közel-Kelet vezető erejének számító - hajdani Asszír Birodalom központjaiként híressé vált városokban is. Elsősorban az északi nagyváros, a mai Moszul elővárosának is mondható valamikori Ninive, valamint Horszábád kerülhet veszélybe. A térség ugyanis több okból - az ott állomásozó iraki csapatok, illetve az USA által hadifontosságúnak minősített ipari létesítmények miatt is - potenciális célpontnak számít. A bibliai Jónás-történetből ismert Ninivében több mint 5 ezer éve élnek emberek. Az is igaz, hogy a 1820-as évektől folyó ásatások során feltárt emlékek mozdítható része ma már jórészt a londoni British Museum termeit díszíti - ráadásul az asszír birodalmi főváros mozdíthatatlan külső falait nem helyreállították, hanem a legutóbbi évtizedekben, régészetileg erősen megkérdőjelezett módon, szó szerint újjáépítették -, szakértők szerint még így is bőven van mit veszteni. Akárcsak a néhány kilométerre északabbra fekvő Horszábádban (az ókori Dúr-Sarrukín). Még akkor is, ha az időrendben harmadik asszír fővárosként számon tartott romváros legszebb márvány domborművei a párizsi Louvre-ban láthatók. Akad tudniillik még műkincs helyben is: a restaurálók itt ugyanis számos monumentális szárnyas bikát ábrázoló falrészletet eredeti szépségében tartottak meg.Veszélyeztetetté vált Asszur (ma: Es-Sarkat) is. Az egykori Asszíria vallási fővárosának számító helyen egyes ókori források szerint 34 templom és három palota állt. Közülük a kutatás még keveset tárt fel, a különböző amerikai médiumokban közzétett lista szerint viszont a városban urándúsító található. Sokan féltik a régió későbbi építészetére jellemző hatalmas, félig nyitott, ívelt előcsarnokok, az ívánok egyik legszebbikét, amely a Bagdadhoz igen közel fekvő Ktésziphón 1500 éves palotamaradványai között csodálható meg. A perzsa Szászánida-dinasztia kései korszakából megmaradt építmény - 25 métert zsaluzás nélkül átívelő csarnok - építői, hogy a beomlást biztosan elkerüljék, alul 7 méter szélesre méretezték a falakat, és az még a boltív felső, leggyengébb pontján sem keskenyebb 1 méternél. Az épület homlokzatának egy részét 1888-ban árvíz pusztította el, ma a megmaradt együttes túlélési esélyeit rontja, hogy Ktésziphón a katonai térképeken is jelzett Salman Pak repülőterének tőszomszédságában van. De az 1991-es Öböl-háború során még nem hódoltatott Bagdadban az iszlám kultúrának is van több becses emléke. Ilyen a 16. században épített, kétkupolás, négytornyú úgynevezett Aranymecset, ahol két, szentként tisztelt iszlám vallási vezető, imám sírhelye is található. A kalifák hajdani fővárosában van továbbá a Musztansziríja iszlám egyetem 13. századi épületegyüttese, a különleges boltívei okán számon tartott - ma luxusétteremként működő - Khan Murjan karavánszeráj, valamint az értékes mezopotámiai gyűjteményével világhírű Irak Múzeum.Másféle érzékenységeket (is) sértene, ha megsérülnének a Bagdadtól délre található Kerbela vagy Najaf városának mecsetjei. Mindkettő Mohamed próféta egy közeli rokonának a sírját őrzi. "Ilyenformán a síita iszlám legszentebb helyei közé tartoznak, olyasféleképpen, mint a szunnitáknak Mekka vagy Medina" - érzékelteti a kockázatok egy újabb dimenzióját Hajnal István arabista. Innen nem messze, délnyugati irányban fekszik a feltehetően a 8. század végén épített Uhaidir vára, amelynek még ma is 17 méter magas falai egy majdnem 30 ezer négyzetméteres területet vesznek körbe. A környék sajnálatos nevezetességévé lett, hogy a romok közelében vegyi fegyverek előállítására szakosodott gyárat sejtenek. A művészettörténészek különös fontosságot tulajdonítanak a Bagdadtól északra fekvő Szamarrának is. A 830-as években létrejött helység eredetileg a kalifátusba beáramlott, a főváros arab lakosságával egyre gyakrabban konfliktusba keveredett török katonák elszállásolására szolgált. A gyors, ám nagyszabású építkezések lendületében a nyugati és keleti hatások keveredéséből "itt alakult ki az igazi iszlám stílus, megszületett a teljesen iszlám díszítőrepertoár, többek között az arabeszk" - írja Fehérvári Géza Az iszlám művészet története című monográfiájában. A nagymecset a sumer kori zikkuratokra hajazó, körkörös lépcsőzetességgel épített, 50 méter magas, még ma is látható minarettorzója méltán lett a város szimbóluma. A szaddámi fegyverrejtegetésben állítólag fontos szerepet játszó elnöki paloták egyik itteni "példánya", valamint az ugyancsak itt gyanított biológiaifegyver-gyár azonban - mondják - túlságosan is veszélyes közelségben van. A pusztítással kapcsolatos félelmek nem alaptalanok. Egy 1991-es, tudósok által kezdeményezett amerikai vizsgálat szerint az Öböl-háború alatt, a bombázásokban számos műemlék megsérült - a felsoroltak közül például a Musztansziríja egyetem, az Irak Múzeum és feltehetően a ktésziphóni palota is. De volt más intő jel is. Három és fél évvel ezelőtt, 1999 augusztusában brit és amerikai bombák találták el a Moszul közelében egy hegyen fekvő, a 4. századból származó - a keresztények által Mezopotámia Lourdes-jaként számon tartott - Szent Máté-kolostort, amelyben állítólag az evangélista sírja található. A mai napig nem tisztázódott, hogyan kerülhetett sor a halálos áldozatokat is követelő incidensre, ami csak azon példázatok sorát szaporítja, miszerint egy háború idején a harcmezőkön a katonai célpontok közelében fekvő műemlékek a nemzetközi egyezmények ellenére (lásd Írott malaszt című írásunkat) sincsenek biztonságban. Az meg ennek fényében figyelemre méltó tény, hogy Irakban - a már említett amerikai vizsgálat szerint - mintegy 10 ezer jelentős régészeti lelőhely található harcászati szempontból kitüntetett helyen.