1948-ban már az egyházi iskolákért folytatott küzdelem jegyében zajlottak a Mária-napok

2025. március 1. 17:05 Múlt-kor, ArchívNet

Sulák Péter: Pillanatkép egy Mária-napra való hatósági előkészületekről (Jászapáti, 1948.) című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 25. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

Bevezető

Az 1947. június 18. és 22. között Ottawában megrendezett Mária Világkongresszuson részt vett Mindszenty József bíboros a hazai Mária-évet – amely azután hosszú évtizedekre az utolsó nagyszabású vallási ünnepség-sorozatnak bizonyult Magyarországon – augusztus 14. és 15. között nyitotta meg Esztergomban az egész püspöki kar jelenlétében megrendezett egyházi ünnepségekkel. Egyedül a szeptember 7-i, Máriapócson tartott ünnepi misével egy időben országszerte több, mint 1,8 millió római katolikus hívő zarándokolt a legközelebbi Mária-kegyhelyre.

Az év végéig a budapesti Városmajorban tartott ünnepi szentmisén túl Máriaremetén, Szombathelyen, Pécsett, Egerben és Vácott tartották meg a Mária napokat. A miséket általában Mindszenty bíboros celebrálta Czapik Gyula egri érsek prédikációi mellett. A Magyar Katolikus Püspöki Kar augusztus 15-i pásztorlevele a magyar társadalom számára a háborút követő lelki-erkölcsi megújulás szükségességét emelte ki – ennek gyakorlati formáit a vallásosság nyilvános terei, s azon belül is a zarándoklatok jelentették, melyeket a püspöki kar valamely prominens tagja, vagy akár maga Mindszenty bíboros vezetett az adott tájegység búcsújáró vonzáskörzetéhez, általában százezer feletti részvételi létszám mellett.

A Mária-év 1948-as eseményeit sokkal feszültebb atmoszféra lengte körül, ugyanis a Boldogasszony-napok ünnepségeivel egybeesett a felekezeti iskolák államosítása. A második világháborút követő „átmeneti” időszak kormányainak legfontosabb egyházpolitikai irányvonala hivatalosan az állam és egyház közjogi szeparációját célozta, ugyanakkor a Magyar Kommunista Párt (MKP) a társadalom szovjetizálásának keretén belül a szekularizációs folyamatokat a „klerikális reakció” elleni ideológiai és adminisztratív harc következményeiként tételezte.

Ennek jegyében hajtották végre előbb az egyházi nagybirtokrendszer felszámolását, az egyházi kötődésű politikai és civil szervezetek ellehetetlenítését, végül pedig az egyház oktatási monopóliumának megszüntetését. Első körben Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vetette fel az 1947. március 6-i pártközi értekezleten a kisiskolák államosítás útján történő „demokratikus” egységesítését – ez a tankönyvkiadásra is vonatkozott –, illetve a hitoktatás fakultatívvá tételét. Ekkor az egyházak ellenállásán még megfeneklett a program.

Az év végére azonban már lezajlottak az úgynevezett „kékcédulás” országgyűlési választások, melyek eredményei az egyházak számára az erőviszonyok teljes átrendeződését jelentették. 1947. szeptember 22. és 27. között megalakult a kommunista és munkáspártok tájékoztató irodája, a Kominform. A hidegháború kezdetével Moszkva a kelet-európai kommunista pártoktól a hatalmi átmenet érdekében határozottabb cselekvéseket várt, s az MKP-t a választásokon elért eredménye is nyíltabb fellépése bátorította. 1948 nyarán agitátorok és népi kollégisták járták a falvakat, és ezzel párhuzamosan a média is tele volt a felekezeti iskolák gyenge oktatási színvonaláról szóló hírekkel.

Hol a pedagógusok bérrendezésével, hol burkolt vagy nyílt fenyegetésekkel igyekeztek rábírni az egyházi iskolákban dolgozókat és a tanulókat, hogy foglaljanak állást az iskolák államosítása mellett, miközben egyházközségek és tantestületek országszerte tiltakoztak az államosítás ellen.

Ebben a közhangulatban ért zenitjére a társadalmi feszültség június 3-án a Szabolcs megyei Pócspetriben, ahol is az esti litánia után a községháza előtt tüntető tömegben az egyik rendőr fegyvere elsült, halálra sebezve őt. Június 6-án a belügyminiszter egy nyilatkozatot adott ki, amely a falu jegyzőjét gyilkossággal, a falu plébánosát pedig felbujtással vádolta. A kommunista sajtó számára természetesen kapóra jött a tragédia: az események eszkalációja miatt teljes egészében a katolikus egyházat tették felelőssé. Végül a parlament 1948. június 16-án 230 igen, 63 nem szavazattal, 69 tartózkodás mellett elfogadta az iskolák államosításáról szóló törvényt.

Az 1948 májusától kezdődő Mária-napok már az egyházi iskolákért folytatott küzdelem jegyében zajlottak. Szolnok megye területén első ízben a május 8–9-i törökszentmiklósi Nagykunsági Boldogasszony ünnepén gyűltek össze mintegy százhúszezren impozáns, monumentális külsőségek közepette. Törökszentmiklósra menet Mindszenty bíborost az Egri Főegyházmegye határánál, Szajol község főterén Czapik érsek és Kriston Endre segédpüspök fogadta; ezt követően a főpásztorok autóikból négylovas, feldíszített hintóra szálltak át. Már a város határa előtt a lakosok tömött sorfala várta őket – a korabeli sajtóbeszámoló ablakokba helyezett Szűz Mária-képeket és nemzeti színű lobogókat említett.

Mindszenty bíboros celebrálásával a XII. Pius pápa ajándékaként a via reggio-i kegyhelyben található emlékműről mintázott Fájdalmas Szűz-szobrot állítottak a szerviták kápolnájának kertjében. Noha prédikációjában a bíboros kerülte az explicit politikai állásfoglalást, a szentbeszédek által érintett tematikák a felekezeti iskolákért folytatott küzdelem kontextusában sokatmondóak voltak: a szeplőtlenség kapcsán Mindszenty és Czapik egyaránt a család tisztaságáról, valamint a fiatalok katolikus alapú erkölcsi nevelésének fontosságáról beszéltek.

Ami a Tiszai Középjárás településeinek közigazgatási tisztségviselőit illeti, a kommunista párt jól érezhetően tarthatott a tömegdemonstrációként értékelt egyházi ünnepségtől, illetve annak a városi, s főleg községi tisztviselőkre gyakorolt hatásaitól, ugyanis a május 1-jén kibocsátott, 540/1948. számú főispáni rendelet értelmében május 9-én valamennyi polgármester és főjegyző a családjával együtt köteles a Kisújszállás-Csorbai vasútvonal átadási ünnepségén megjelenni. Erről Czapik érseket már május 2-án tájékoztatta Angyal Géza, Tiszapüspöki plébánosa – ez a körülmény egyrészt a pap lokális kapcsolatrendszeréről, a községi elöljárósággal való viszonyáról, másrészről pedig az említett tisztviselők egzisztenciális kiszolgáltatottságáról árulkodik.

Sulák Péter: Pillanatkép egy Mária-napra való hatósági előkészületekről (Jászapáti, 1948.) című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 25. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.