11 gyermekét is megölhette a viktoriánus kori „sötét angyal”
2016. november 3. 14:30
Évtizedekkel azelőtt, hogy Hasfelmetsző Jack elkezdte volna londoniak tízezreit rettegésben tartó gyilkosságsorozatát az East End-en, egy első látásra ártalmatlannak tűnő nővér, Mary Ann Cotton már beírta magát a brit bűnözéstörténeti évkönyvekbe.
Pszichopata vagy sem?
A szakértők véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy pontosan hány áldozata volt a magát kedves és gondoskodó feleségnek és anyának beállító nőnek. Feltételezések szerint 1860 és 1872 között három férjével, egy szeretőjével, valamint akár 11 gyermekével is végezhetett a 13 közül. A sorozatgyilkost 1873. március 24-én, negyvenéves korában felakasztották.
Egyes történészek szerint Cotton gyilkosságainak száma elérheti a huszonegyet is. A sorozatgyilkos arzénnal végzett áldozataival, hogy úgy tűnjön, súlyos gyomorproblémák vezettek a halálukhoz. Egy, a témában harminc éve kutató történész szerint az ügy nem annyira egyértelmű, mint elsőre tűnik, a hatóságok ugyanis sokszor mendemondákra alapozták a bizonyítást, és pszichopatának akarták feltüntetni Cottont.
Cotton történetét egy kétrészes, Dark Angel (Sötét angyal) című sorozatban dolgozták fel, amelynek főszerepét a Downton Abbey-ből ismert Joanne Froggatt fogja játszani. Ian Smyth Herdman történész szerint azonban nem szerencsés, hogy a Nagy-Britanniában Halloweenkor bemutatott sorozat (szerinte az időzítés is szenzációshajhászásra utal) a fent említett, a hatóságok által is felhasznált pletykákra és szóbeszédekre épít.
A kutató szerint a vád koronatanúja, egy Thomas Detchon nevű kémikus csak azért vallott Cotton ellen, mert a tárgyalás előtt az ő fényképét mutatták meg neki. Smyth Herdman szerint távol állt attól, hogy hidegvérű sorozatgyilkos legyen, sőt, a sunderlandi kórház egyik legjobb nővére volt, aki mellett több szakértő is kiállt a tárgyalás során.
A történész szerint akkoriban a halálesetek mindennaposak számítottak, és a halálozási életkor a felnőttek esetében is meglehetősen alacsony volt. Úgy véli, kutatásaiból kiderült, hogy a nő depressziótól szenvedett, de bizonyos abban – hogy több szerző állításaival ellentétben, és annak ellenére, hogy halálát követően a Newcastle Chronicle „emberi alakot öltő szörnynek” nevezte – nem volt pszichopata.