10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
2019. február 26. 19:47 Múlt-kor
A kunyhóadó (1898)
A Viktória-kori Nagy-Britannia birodalmi nagyhatalom volt, ennek megfelelően megtehette, hogy az adóztatást az anyaországban csökkenti, és az államadósság megfizetésének terhét az olyan vidékekre tolja, mint India vagy afrikai gyarmatai, amelynek lakói nem rendelkeztek képviselettel Westminsterben. Ebből kifolyólag ez a teher nagyrészt ezeket az embereket sújtotta, az adók méltánytalansága pedig – minthogy a szegények létszükségleteire estek – kapóra jött a különféle nacionalista mozgalmak számára (mint például Gandhié Indiában), hogy tüntetőleg léphessenek fel ellenük. Gandhi tömegmegmozdulásokat szervezett például a sóadó ellen, Afrikában pedig gyakran erőszakhoz vezettek az ilyen adók.
A kunyhók jól láthatóak és könnyen megszámlálhatóak voltak, ráadásul mivel az adót pénzben kellett befizetni, az őslakosok kénytelenek voltak pénzalapú, kapitalista gazdálkodást kialakítani. Sok afrikai azonban nem kívánta sem feladni hagyományos életmódját, sem adót fizetni a gyarmattartó hatalomnak – különösen azután, hogy bevételeikhez képest lényegesen több adót fizettek, mint az európai telepesek és cégek. Emiatt a kunyhóadót gyakran nyers erővel és brutalitással szedték be a hatóságok.
Nem meglepő módon a kunyhóadó és szélesebb társadalmi hatásai gyakran vezettek ellenálláshoz, mint például az 1898-as „kunyhóadó-háborúhoz” Sierra Leonéban, vagy a zuluk 1907-es felkeléséhez. Az ekkoriban a gyarmatügyi titkárságon dolgozó Winston Churchill kikelt „az őslakosok gyomorforgató mészárlása” ellen, és kijelentette, hogy a Natal térség kormányzata „a Brit Birodalom huligánja”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
