10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
2019. február 26. 19:47 Múlt-kor
Az emberiség történelme folyamán a hatalom birtokosai a legkülönfélébb tárgyakra, élőlényekre és tevékenységekre vetettek ki adót. Ezeket a lakosság a legtöbbször elfogadta, azonban előfordultak olyan népszerűtlen intézkedések is, amelyek ellenállást váltottak ki. Az alábbiakban olvasható tíz olyan adónem, amelyek Nagy-Britannia történelme során kimondottan heves reakciót váltottak ki az érintettekből.
Az első fejadó (14. század)
A különleges helyzetekben befizetendő rendkívüli adó, amely vagyoni helyzettől függetlenül minden közrendű személytől ugyanakkora összeget követelt, általános elégedetlenséget váltott ki 1377-es bevezetésekor, miközben a korona célja az volt, hogy stabilabb és kiszámíthatóbb bevételi forráshoz jusson, mint a tulajdonra, földre és árura kivetett adókból. A helyzetet súlyosbította, hogy egyedüli kivételnek a szűz lányok minősültek – egy John Legge nevű hivatalnok nyilvános vizsgálatokat rendelt el, amivel általános felháborodást váltott ki.
1380-ban az adó a háromszorosára emelkedett, és Kelet-Angliában, ahol a hatóságok a legszigorúbban igyekeztek begyűjteni, az ellenállás korábban nem látott mértéket öltött – ennek végeredménye lett a híres Wat Tyler-féle parasztfelkelés 1381-ben, melynek során az elégedetlen tömegek Londonba masíroztak. A lázadók kifejezték hűségüket az uralkodó felé, azonban sérelmezték a túlzott adókat és a királyi adószedők viselkedését. Panaszaik süket fülekre találtak – a felkelést leverték, Wat Tylert pedig megölték.
A lázadás végül nem volt teljesen eredménytelen: Legge-et is kivégezték, az adóhátralékokat jóváírták, és az alsóház elnöke, Sir Richard Waldegrave (aki maga is adóbeszedő volt korábban Essexben) elítélte a „becstelen, kapzsi és erőszakos” hivatalnokokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
