Múlt-kor.hu

Szinte lehetetlen kideríteni, valóban járt-e Kínában Marco Polo

Szinte lehetetlen kideríteni, valóban járt-e Kínában Marco Polo

2019. január 8. 12:06 Múlt-kor

Marco Polo neve az elmúlt évszázadok során elválaszthatatlanul összefonódott Kínával és az utazással. Az egymillió című művében található feljegyzések az 1200-as évek titokzatos keleti világának értékes történeti forrásai. Ennek ellenére a velencei kereskedővel kapcsolatban leggyakrabban hangoztatott elmélet szerint valójában sohasem járt Kínában. A teória szerint sokkal hamarabb, feltehetőleg már a Selyemút fekete-tengeri szakaszánál megállt. Itt került kapcsolatba azokkal a perzsa utazókkal, akiktől összegyűjtötte Az egymillióban leírt, másodkézből származó híreket – állítja számos szakértő.

Bestseller a börtönből

Marco Polo (1254–1324) barangolásairól szóló műve, Az egymillió 1298-ban született, a kalandokat azonban nem az utazó, hanem Rustichello, a pisai lovagregényekre specializálódott író gyűjtötte össze és jegyezte le. Rustichello és Polo cellatársak voltak a Velencével és Pisával hadban álló Genovában, ahol túszokként tartották őket fogva, feltehetőleg az 1298-as curzolai csatát követően. Az ófrancia nyelven született könyvet Marco Polo átnézte, majd latinra és egyéb nyelvekre is lefordította, így az hamarosan bestsellerré válhatott.
Sajnálatos módon az eredeti kéziratnak nyoma veszett, a különböző kiadások pedig számos ellentmondást tartalmaznak. Nem nehéz elképzelni, hogy Rustichello kiszínezett, vagy akár ki is talált részleteket, aminek köszönhetően következetlenségek kerülhettek a könyvbe. Ráadásul, mint minden korabeli útikönyv, Az egymillió is – a görög Hérodotosz által megkezdett hagyományt folytatva – említést tesz képzeletbeli állatokról és népekről. A velencei utazó jóhiszeműségét megkérdőjelező elmélet érveinek felsorolása előtt tehát fontos megjegyezni, hogy a szöveget eleve erős forráskritikával kell olvasni.

A „hazug” Marco Polóról szóló elmélet nem teljesen új, sokan ugyanis már a 19. század folyamán megfogalmazták kétségeiket azzal kapcsolatban, hogy az utazó valóban járt-e a távol-keleti országban. Az igazi lavinát azonban Frances Wood, a londoni British Library Kína-részlegének igazgatója indította el 1995-ben Marco Polo nem járt Kínában? címmel megjelent könyvével. A munka világszerte óriási felháborodást váltott ki, egy olasz régészekből álló csoport kutatásai azonban megerősíteni látszanak az angol kutató feltételezéseit.

„Arra, hogy Marco Polo nem jutott el Pekingbe egyelőre főként filológiai természetű, azaz Az egymillió szövegének tanulmányozására épülő nyomok utalnak. Régészként mi utazásának konkrét, kézzel fogható bizonyítékait keressük” – magyarázza Daniele Petrella, a Nápolyi Egyetem régésze.

De nézzük a Marco Polo szövegével szemben támasztott kételyeket. Az egymillió azt sugallja, hogy a kereskedő ismerte a mongol nyelvet, ez önmagában viszont nem sokat bizonyít, hiszen akkoriban gyakorlatilag egész Ázsia, a Fekete-tengertől Kínáig (amelyet Marco Polo Catainak hívott) a Dzsingisz kán által alapított birodalom részét képezte. Érdekes viszont – jegyzik meg a szkeptikusok –, hogy bár húsz éven keresztül utazgatott Keleten, Marco Polo meglehetősen keveset írt a mindennapi életről és a kínai szokásokról: nem tett említést például sem a teáról, sem pedig a Nagy Falról. Mindeközben antropológushoz illő pontossággal számolt be több nép szokásairól is, amelyekkel útja során találkozott.

Az utazó beszámolóiban ezenkívül számos logikai rést is találhatunk. Hsziangjang 1273-as ostromáról azt írja, hogy a Polo-testvérek második útjuk során voltak szemtanúi az eseményeknek (első útjukon, 1255 és 1266 között, Marco még nem vett részt), ami lehetetlen, tekintve, hogy a Polo-klán 1274-ben ért Kínába (miután 1271-ben keltek útra). Az is ellentmondásos, hogy szokásától eltérően a helyi, mongol és kínai helységnevek helyett azok perzsa elnevezéseit használta. Amikor a kereskedő Csüancsou kikötőjéről ír – ahonnan a mongol flotta Japán meghódítására indult –, a kínai név helyett a perzsa Zaiton elnevezést használja. Emellett említést tesz a Kubiláj kántól kapott fontos megbízatásokról is, neve azonban semmilyen hivatalos krónikában vagy helyi nyilvántartásban nem található meg.

Irány Japán!

Az egymillióban leírt egyik legfontosabb, témánk szempontjából kulcsfontosságú történelmi mozzanat Kubiláj kán Japán megszállására irányuló törekvése, így a Marco Polo utazásait vizsgáló régészcsoport kutatásait elsősorban a szigetországra összepontosította.

Két partraszállási kísérletre került sor: az egyikre 1274-ben, a másikra 1281-ben. Marco Polo ezeket leírásában összetévesztette, felcserélte az első körülményeit a másodikéival. Elmeséli, hogy a második út során Kubiláj kán katonái Japánból visszatérve egy rendkívül gazdag országról számoltak be, ahol aranytető fedi a palotákat. Ezzel valószínűleg arra az első próbálkozást megelőző eseményre utalt, amikor mongol követeket küldtek Japánba. Az első úttal kapcsolatban mesél a Koreából induló flottáról és a tájfunról, amely a partraszállás előtt elsüllyesztette a hajórajt, ez viszont 1281-ben történt. Hogyan lehetséges az, hogy valaki, aki közvetlenül tanúja volt a történéseknek, összetévesszen hét évnyi különbséggel bekövetkezett eseményeket? – tették fel a kérdést a Nápolyi Egyetem kutatói.

A 13. század felfedezői rendkívül jó tájékozódó képességgel rendelkeztek. Nem véletlenül, hiszen a korabeli összegzések, számvetések tele vannak az utak, kikötők és hajók pontos leírásaival. Marco Polo, jó velenceihez méltó módon, nem jelentett kivételt. Kubiláj kán flottájáról azonban meglehetősen felületes képet vázolt fel, és lényegében csak a hajók merülési vonalának leírására szorítkozott. „Marco Polo rendkívül egyszerűen ír a mongol flottáról, amely valószínűleg igencsak tekintélyes lehetett, más források ugyanis mintegy 4500 hajóról számolnak be, ez pedig bármelyik megfigyelőnek szemet szúrt volna.

Az egyetlen konkrét adat, amelyet említ, a hajók méretével kapcsolatos: 40 méter hosszúak és 10 méter szélesek voltak. Ez pedig megegyezik az általunk Japánban, és a kínai kollégák által a kontinens partjainál talált hajók méretével” – mondja Petrella. Mindez azonban nem elegendő a régészek kételyeinek eloszlatásához: Marco Polo leírása alapján a hajók öt árboccal rendelkeztek, valójában azonban csupán hárommal és egy további mozgóárboccal voltak felszerelve. Emellett az az állítása sem igaz, hogy ezek hadihajók lettek volna, a szakértők véleménye szerint ugyanis inkább evező nélküli kereskedővitorlásokról beszélhetünk. Nem tesz említést továbbá a fontos kínai találmányról, az iránytűről sem.

Ha a velencei kalmár nem volt közvetlen szemtanúja mindennek, vajon honnan szerezte információt? A nápolyi kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a perzsák – akikkel a Fekete-tenger partjainál találkozott – szolgáltatták a forrást a velencei elbeszéléséhez. „Kubiláj kán flottájának leírásakor Marco Polo utalást tesz a szurokra, amit a hajótest deszkáinak vízhatlanná tétele érdekében használtak. A szövegben a chunam szót használja, amely sem kínaiul, sem mongolul nem jelent semmit, a perzsa chunai kifejezés viszont éppenséggel a hajógyártásban használt szurokra vonatkozik” – támasztja alá az elméletet az olasz kutató.

Hiányzó elemek

A fő kérdés az, hogy 700 évvel halála után feloldható-e végérvényesen a Marco Polót övező rejtély, azaz létezik-e olyan dokumentum vagy régészeti lelet, amely igazolhatná Kínában tett látogatását. Talán igen. Elég lenne megvizsgálni az útlevelébe nyomott „pecséteket”. A mongol birodalomban való utazáshoz ugyanis úti okmányként szükség volt egy nyakban hordható, arasznyi hosszúságú bronzlemezre. Ilyen igazolvánnyal Marco Polo is rendelkezett, és nemrégiben ki is állították Olaszországban. Sajnos azonban eddig senkinek sem sikerült megtalálni az egyezéseket a lemez és a birodalom belső határainál készült nyilvántartások között. Az útlevél tehát így csupán arról tanúskodik, hogy Marco Polo mongol területre lépett (és amint azt szókincse bizonyítja, Perzsiába is eljutott), de azt nem bizonyítja, hogy Kínában is járt volna.

Egy másik módszer „bankkártyája” pénzmozgásainak megfigyelése lehetne. A mongolok működtettek egy, a bankautomaták előképének tekinthető rendszert. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy amikor Marco Polo – vagy bármely utazó – átlépte a nagykán birodalmának határait, át kellett utalnia egy bizonyos összeget egy birodalmi hitelintézetbe. A hitellevél bemutatásával fel tudta venni a szükséges pénzösszeget az úthálózat mentén megtalálható postaállomásokon. Sajnos azonban ezzel a módszerrel sem deríthető ki a Marco Polóval kapcsolatos igazság, a fent említett dokumentumoknak ugyanis nyoma veszett.

Nem létezik olyan bizonyíték, amely megkérdőjelezné Marco Polo kínai utazásait. A tudósok többsége nem kételkedik, minden új keletű feltételezés ellenére Az egymillióban és a forrásokban fellelhető információk tökéletes összhangban állnak egymással. 

Szinte lehetetlen kideríteni, valóban járt-e Kínában Marco Polo

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra