Múlt-kor.hu

Részegen legyilkolta az embereit, vezeklésként keresztes hadjáratot vezetett a dán király

Részegen legyilkolta az embereit, vezeklésként keresztes hadjáratot vezetett a dán király

A 8. század végén keresztény kolostorok kifosztásával kezdődött, néhány évszázaddal később ehhez képest valószerűtlen befejezéssel végződött a viking kor: az egykor pogány északi harcosok csatlakoztak a keresztes hadakhoz, hogy a kereszténységért harcoljanak. 

Átalakuló Skandinávia

A viking kor nem csak az északi harcosok által kifosztott és elfoglalt területeken, hanem magában Skandináviában is változásokat hozott. Mint John Haywood, egy, a vikingekről szóló új, Northmen: The Viking Saga AD 793-1241 címmel megjelent könyv szerzője kifejtette, skandináv szempontból a viking kor az európai „mainstreamhez” való felzárkózást jelentette – olvasható a History portál cikkében.

Míg a vikingek bejárták a világot, a világot, vagyis az otthontól távol megismert eszméket, kultúrát is elhozták Skandináviába. A legfontosabb ezek közül természetesen a kereszténység volt, amely teljesen megváltoztatta Skandináviát – fogalmazott a kutató. Az új hittel együtt érkezett a római és egyházi jog, a latin írás és irodalom, valamint a keresztény művészet is – mindez néhány évtized alatt megváltoztatta a skandináv kultúrát.

Az északi királyokat különösen vonzotta az új hit, mivel hozzájárult ahhoz, hogy megerősítse uralkodói pozíciójukat. A gondolatot, amely szerint hatalmuk Istentől származik, érthető módon nagy vonzerőt jelentett számukra. A királyoknak az is kapóra jött, hogy a kereszténység felvétele a papi réteg megszületését is magával hozta, csökkentve ezzel az addig az ehhez hasonló funkciót ellátó helyi főnökök hatalmát.

1095-re, az első keresztes hadjárat II. Orbán pápa által történő meghirdetése idejére már az északi területek népességének jelentős része áttért a keresztény hitre. Az egyházfő kijelentette (a tudósok vitatják, hogy valóban tett-e ilyen kijelentést): azok, akik csatlakoznak a Szentföld felszabadítására induló hadakhoz, feloldozást nyernek minden bűnük alól. A vallási buzgalom által hajtott vikingek is a nagyjából 100 ezer, Jeruzsálem felé induló keresztes között voltak. 

I. Eriket ábrázoló pénzérme

A „szent harcosokat”, miután 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, arra ösztönözték, hogy forduljanak szembe a kereszténység többi ellenségével, így például a mórokkal, a szlávokkal és a balti népekkel. Eközben a skandináv királyok az elsők között voltak, akik felfogták a keresztes hadjárat jelentőségét. I. (Jóságos) Erik dán király Jeruzsálem elfoglalása után mindössze három évvel az első keresztény király volt, aki zarándoklatra indult a Szentföldre, hogy így vezekeljen azért, mert részegen dühében megölte négy emberét. Úti célját végül nem érte el, mivel útközben megbetegedett, és Cipruson meghalt. 

Legyilkolt „hitetlenek”

I. (Jeruzsálemjáró) Sigurd norvég király volt az első európai uralkodó, aki keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre: 1107 őszén, 3000 emberével indult el. A fiatal király (1089-ben született) nem sietett túlzottan: 1107 telét I. Henrik angol királynál töltötte, következő télen pedig még csak az Ibériai-félszigeten található Galíciáig ért el. Haywood szerint innentől kezdve kereszténynek beállított viking hadjárat kezdődött, amelyet még élvezetesebbé tett a meggyőződés, hogy Isten minden egyes, a hitetleneket ejtett sebet jóváhagyott. A norvég keresztesek elfoglaltak mór kalózhajókat és kastélyokat, megtámadták Lisszabont és kifosztották Colares mór kastélyát, miközben legyilkolták azokat, akik nem voltak hajlandók áttérni a keresztény hitre. „Sigurd egy keresztény király, de még mindig úgy harcol, mint egy viking” – vonta meg a tanulságot Haywood.   

A norvég keresztesek ezt követően Szicíliába hajóztak, majd a görög szigetvilágon keresztül 1110 nyarán eljutottak a Szentföldre, Akko városába. Útjukon mindössze egy hajójukat vesztették el a hatvan közül. A kereszteseket Jeruzsálemben meleg fogadtatásban részesítették. Sigurd szent ereklyéket kapott, többek között a feltételezett Szent Kereszt egy darabját, és a feljegyzések szerint I. Balduin királlyal a Jordán folyóhoz lovagolt, amelynek vizében megkeresztelkedett. Mielőtt hazautazott, a skandináv uralkodó csatlakozott Balduin seregeihez Szidón ostrománál, ahol flottájával sikeresen blokád alá vette a tengerparti várost, és hozzájárult ahhoz, hogy a keresztesek további területeket foglaljanak el a Szentföldön.

Sigurd és Balduin útban a Jordán folyóhoz

Hazafelé menet, Konstantinápolyban a bizánci császárnak ajándékozta hajóit, és emberei közül többen is csatlakoztak a császár varég testőrségéhez. Miután átkelt az európai szárazföldön, végül egy Niels dán király által adományozott hajóval tért haza. Sigurdot hősként fogadták, és keresztes hadjárata nagyban növelte presztízsét – összegzett Haywood.

Sigurd belovagol Konstantinápolyba

Az északiak az ezt követő években számos hadjáratot indítottak pogány európaiak ellen: a dánok a 12. század közepén csatlakoztak a dél-balti régióban élő vendek ellen vonuló keresztesekhez, majd II. Valdemár dán király a III. Celesztin pápa által a livóniaiak ellen indított hadjáratban is részt vett a 12-13. század fordulóján. Mint Haywood kifejtette, az északi királyok nem csak vallási okoktól támadtak, a területszerzés is motiválhatta őket: a szlávoktól, a finnektől is ragadhattak el földeket, így növelve saját királyságuk területét. A kereszténység felvétele gyakorlati haszonnal is járt. 

Magazin

Részegen legyilkolta az embereit, vezeklésként keresztes hadjáratot vezetett a dán király

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra