Múlt-kor.hu

Nem hagyta a világ, hogy az agg Tolsztoj élete végén elvonuljon tőle

Nem hagyta a világ, hogy az agg Tolsztoj élete végén elvonuljon tőle

2019. február 19. 17:29 Múlt-kor

Lev Tolsztoj maradandó nyomot hagyott a világirodalmon, és kétségtelenül a leghíresebb orosz írók egyike. Élete végén azonban egyre több feszültség gyötörte, és egyre gyökeresebb változásokat eszközölt magán és környezetén – ezek végül halálát is befolyásolták.

1910. október 28-án éjjel három órakor Szofja Bersz grófnő lépések dobogására ébredt. Férje, Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf – ekkoriban Oroszország leghíresebb írója – idegesen járkált fel s alá a szomszéd szobában a Jasznaja Poljana nevű birtokukon található házukban, Moszkvától körülbelül 150 kilométerre délre. Férje azt mondta, csak gyógyszert vett be, megkérte, hogy feküdjön vissza aludni, és becsukta az ajtót. Másnap reggelre Tolsztoj eltűnt. Az író orvosa, Dr. Makoveckij kíséretében, durva paraszti ruhákban felszállt egy harmadosztályú vasúti kocsira, és elindult, hogy utolsó napjait máshol töltse.

Tolsztoj hagyott egy levelet feleségének, amelyben azt írta: „Ne keress! Azt érzem, vissza kell vonulnom az élet gondjaitól. Az állandó vendégek, az állandó látogatások, az állandó kinematográfosok zaklatnak engem Jasznaja Poljanában, és megmérgezik életemet. Fel akarok épülni a világ gondjaiból. Erre van szüksége lelkemnek és testemnek, melyek 82 évet éltek már e földön.”

Tolsztoj ezen a nagy, arisztokratikus birtokon született, amelynek neve „fényes tisztást” jelent, az évek során azonban egyre inkább csapdának érezte. Az „Anna Karenina” 1877-es megjelenését követően Tolsztoj „megtérésen” ment keresztül.

„Igazi uraság, van ez a birtoka az orosz vidéken egy olyan faluban, amely szintén gyakorlatilag a saját tulajdona, és innen odáig jut, hogy megtagadja a gazdagságot – gyakorlatilag életközépi válságot él át, és mivel ő Tolsztoj, úgy van vele, 'meg fogom oldani'” – mondja Ani Kokobobo, a Tolstoy Studies Journal című Tolsztojjal foglalkozó irodalmi szaklap szerkesztője, akinek a közeljövőben jelenik meg könyve A szex bölcse: Tolsztoj elméletei nemről, identitásról és közösülésről címmel.

Az új hévtől fűtve Tolsztoj az 1890-es években újrafordította és újraértelmezte az Újszövetséget, és kritizálta az orosz ortodox egyház értelmezését. „Úgy dönt, oly módon kell élni az életet, amely nem kötődik szorosan a testhez, az egyéniséghez, a vagyonhoz vagy a szexhez” – mondja Kokobobo. 1901-ben az írót kiátkozta az egyház, és nemesi mivolta ellenére elhagyta társadalmi rangjának jelzőit. Egy paraszti viskóba költözött a birtokán, „kizárólag az egyszerű parasztok ételét fogyasztotta, és a parasztság ruháit öltötte magára – durva zubbonyt, bő nadrágot magas szárú marhabőr csizmába tűrve, bőr övet és szőrmesapkát” – írta 1910. november 13-án a New York Times a botrányról.

Tolsztoj birtokán étkezdéket alapított a szegényeknek és iskolát a parasztgyermekeknek, saját maga is földet művelt, és azt is igyekezte elintézni, hogy neki járó jogdíjak nélkül kerüljenek kiadásra művei. Hirdette a szexuális absztinenciát is, ez azonban igencsak ellentmondott saját életének – 48 év házasság alatt Szofjával 13 gyermekük született. A feleség nemigen tudott mit kezdeni az író új nézeteivel. „Ha kettejük naplóit összevetjük, látszik, hogy más világokban élnek” – mondja Kokobobo. „El tudják képzelni, milyen lehetett ez a feleségnek – 'Van 13 gyermekünk, és te hirtelen az anti-szex prófétája lettél?”

Tolsztoj régóta elmélkedett a halálon, Jasznaja Poljanánál azonban elkerülhetetlen felelősségekkel volt körülvéve mint úr és mint híresség. Azonban álruhában utazva sem tudta elkerülni a nyilvánosságot: az újságírók mindenhol a nyomában jártak, és őrültségként írták le minden lépését. Először a samargyinói zárdához utazott, ahol legkedvesebb nővére, Marija apáca volt. Miután itteni látogatása nyilvánosságra került, továbbállt, és látszólag a Kaukázusba igyekezett eljutni.

November 15-én azonban – alig két héttel azután, hogy elindult otthonról – súlyosan megbetegedett, és egy Asztapovo nevű város vasútállomására vitték be. Felesége odasietett hozzá, azonban egészen az utolsó percekig – öt nappal később – nem engedték a közelébe. A sajtó és az őt bolondnak tartó kritikusok gyűrűjében korántsem azt a nyugodt, csendes halált kapta, amelyre vágyott.

A brit Times egyik cikkében még halálakor is igen durván ítélkezett felette: „Tolsztoj egykor jelentős művész volt a betűk terén, tiszta vízióval rendelkező író, lenyűgöző megfigyelőképességgel, összefüggő stílussal. Újabban nyilvánvalóan megőrült (…) elvonult meghalni a vadonba, mint egy vadállat (…) A nyilvánvaló vicceket mellőzzük. Igen szomorú helyzet.”

Kokobobo úgy látja, Tolsztoj halála az általa évtizedek óta dédelgetett ideológia természetes végkifejlete volt. „Az irónia persze az, hogy Szofja volt, aki törődött vele, ő volt a partnere, ő tette lehetővé az életét – mondja. „Senki sem értette meg őt és törődött vele úgy, mint Szofja. Amint kikerült az ő vonzásköréből, meghalt.”

Nem hagyta a világ, hogy az agg Tolsztoj élete végén elvonuljon tőle

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra