Múlt-kor.hu

Nem az 1867-es koronázáskor készültek a híres Sisi-fotók

Nem az 1867-es koronázáskor készültek a híres Sisi-fotók

2019. március 12. 12:43 Pálinkás Patrícia

153 évvel ezelőtt, 1866 márciusában készültek el Erzsébet királyné úgynevezett koronázási fotói, tehát már 15 hónappal előbb, mint ahogy a koronázás valóban végbement. Így felmerül a kérdés, hogy milyen ruhában koronázták magyar királynévá 1867. június 8-án? Abban, amit már előzőleg is hordott, esetleg nem is egyszer? Megengedhette magának egy királyné, hogy „egyszerű” fehér selyemruhát viseljen ugyanakkor, amikor palotahölgyei gazdag ezüst-aranyhímzésű ruhakölteményekben pompáznak?

Dicshimnuszokat írtak magyar tudásáról és bájáról

Mind a mai napig ezek az Emil Rabending-fényképek a legnépszerűbbek, ha azt nézzük, hogy hány híres Erzsébet-festmény és képi ábrázolás alapjául szolgáltak, és mind a mai napig  koronázási fotókként emlegetjük őket. Pedig a terjesztő műkereskedő csak magyar udvari gálaruhát emlegetett hirdetésében 1866 áprilisában.

Rabending műtermében nem csak ezek a magyar díszruhás beállítások készültek el ekkor, hanem fekete bársony ruhások is, és valószínűleg azok is, ahol kedvenc ír farkaskutyájával látható Erzsébet. Nem valószínű tehát, hogy koronázási képről akart gondoskodni, hiszen nem viselte a Csillagkereszt-rend jelvényét sem, - amely rendnek a legmagasabb védnökasszonya volt- amit pedig a szigorú udvari protokoll előírt hivatalos eseményekre, ünnepélyekre.

A budai várpalotában 1908-ban megnyitott Erzsébet Királyné Emlékmúzeumban őriztek egy Rabending -fényképet: Erzsébet királyné magyar díszruhában; és egy arról készült diapozitív képet: Erzsébet királyné díszmagyarban. A katalógus itt nagyon érdekes  dolgot ír: „Igy öltözve fogadta a királyné Bécsben 1866 évi január hó 8-án a magyar országgyűlés mindkét házának …küldöttségét, a mely Ő Felségeiket meghívta Budára.”

Brigitte Hamann Erzsébet-életrajzában a jelenetet így írja le: „Sisi meg olyan volt, akár a mesék királynője. Magyar nemzeti viseletbe öltözött, természetesen felséges rangjához igazítva: fehér selyemruha, fekete derék, drágaköves, gyöngyös paszománnyal, fehér csipkekötény, magyaros főkötő, gyémántkorona. Ott állt a trón baldachinja alatt…- szakasztott mint Magyarország királynéja.” Erzsébet szabadon, emlékezetből, tiszta, magyaros kiejtéssel válaszolt a meghívásra, bár ez volt az első hivatalos megszólalása magyarul. Ezzel örökre meghódította a küldöttségben résztvevők szívét. De nem csak az övékét. Az 1866  január végétől március elejéig férjével Budán tartózkodó Erzsébet megtapasztalhatta az egész ország szeretetét. A lapok dicshimnuszokat írtak magyar tudásáról, közvetlenségéről, bájának varázsáról. Még Bécsben is elismerték, hogy „a császárné szépsége és kedvessége… hihetetlen benyomást tett”, és viselkedésében „egy második Mária Terézia szerepének eljátszására törő ambíciót lehet felfedezni.”

Erzsébet ezért mehetett el Bécsbe való visszaérkezése után Rabending műtermébe, hogy végre készíttessen magáról egy magyar díszruhás fénykép sorozatot. Bár a bécsi Bildarchivban rengeteg olyan képet találhatunk, -már 1854-től, tehát a házasságkötésétől kezdődően - ahol magyar ruhában látható, de ezek csak litográfiák, kollázs-technikával készült képek. Ez a szeretet, - amit Magyarországon adott és kapott – volt a hajtóereje az 1866-os év során a kiegyezésért folytatott munkájának. 1867 februárjában Ferenc József kinevezte a felelős magyar minisztériumot, az országgyűlés megszavazta a kiegyezést, amit alkotója, Deák Ferenc mindig kiegyenlítésnek nevezett, utalva annak kölcsönös jellegére. Lehetett készülni a koronázásra, ami Erzsébet számára is nagyon fontos volt, hisz  ünnepélyes keretek közt ekkor szentesítik a dinasztia és a nemzet jogait.

Sokszínű ruhaköltemények

1867 márciusában Erzsébet kikérte a házi koronát a bécsi udvari kincstárból, amelyet még Mária Teréziának készítettek. Most rendelkezései szerint átalakították, fekete bársonnyal bélelték ki az ezüstből készült koronát, melyen négy egymást keresztező ív volt, s a díszítő gyöngyöktől és briliánsoktól, a drágakövek csillogásától szinte nem is lehetett látni az ezüst alapot. A koronázás napján a Mátyás-templomban és az ebéden ezt viselte, a Rabending-fotóról ismert nyitott, koronaszerű, sokkal könnyebb fejéket, a gyémánt diadémot a többi alkalommal. Ugyanis június 8-a a koronázási ünnepségsorozatnak már a harmadik napja volt, összesen hat napon keresztül tartottak az ünnepi események. A küldöttségek fogadásain általában fehér selyem ruhában volt a királyné, sötétkék vagy fekete bársony derékkal.  A Lloyd-palota erkélyén – ahonnan a koronázási dombon végbemenő kardvágást tekintette meg – egyszerű fehér tüll ruhát viselt, fehér fátyollal.

Egy haláleset miatt (6-án reggel hunyt el Matild főhercegnő) törölték az ötödik napra meghirdetett bált, és a hatodik napra tervezett díszelőadást a Nemzeti Színházban, így azt már sohasem tudhatjuk meg, hogy milyen ruhákkal készült ezen alkalmakra a királyné. Számunkra érdekesebb az első nap estéjén  a budai palotában tartott hölgykör. Erzsébet díszes magyar öltözékben fogadta a tisztelgőket; a felső ruha fehér volt, alul széles fodrokkal, csipkekötővel; a pruszlik fehér csokrokkal díszített fekete bársonyból állt, fejét pedig arany diadém és magyar fejkötő ékítette, szintén fekete bársonyból és fekete csipkefátyollal. Igen, ez az a ruha, amit már 1866 januárjában is viselt, és amit jól ismerünk a Rabending- fotókról! S hogy semmi kétségünk ne legyen, egy bécsi újságíró hozzá is teszi a ruha leírásához: amit már tavaly is viselt! A várva várt koronázás felemelő eseményére tehát új ruhát készíttetett Erzsébet. Hogyan nézhetett ki ez a ruha?

A magyar lapok nehéz fehér selyem öltönyről írtak, amit gazdagon díszítettek ezüst virágokkal. Attól függően, hogy ki milyen messziről csodálhatta meg a ruhát, s hogy milyen botanikai ismeretekkel rendelkezett, gyöngyvirágot vagy bodzavirágot látott bele a mintákba. A már ismert  fekete bársony derekat viselte hozzá.  A Fővárosi Lapok segítségével elképzelhetjük Erzsébetet a koronázáskor: „Nehéz fehér selyembe volt öltözve, ezüst bodzavirág alakú dús és művészi kivarrásokkal; hasonlóan volt díszítve az igen gazdag szegélyzet is. Elől egy csillogó-villogó széles gyémánt vonal futott le, s hosszú, gyémántoktól ragyogó uszály követé a deli alakot. A gazdag hajfonatok közül gyémántok szikráztak. A hosszú fehér fátyol, a gazdag hímzésekkel, hullámzott és ragyogott. Hasonlíthatatlan szépségű gyémánt nyakék, magyar csipke-kötény, gyémántokkal hintve, növelék a kápráztató fényt.” A külföldi források ezüst brokát ruhát említenek, amit orgonavirágok borítottak be mindenütt. Ezt az ezüstszövetű öltönyt viselte tehát a Mátyás-templomban a koronázáson, a palotában a királyi ebéden, majd másnap a Vigadóban a királyi díszebéden.

Amikor elképzeljük ezt a ruhát, akkor hiteles forrásként Székely Bertalan és Kovács Mihály festményeihez kell fordulnunk. Mindketten Rabending-fotót vettek alapul, de szemtanúi is voltak az eseményeknek. Székely az ünnepségek rendezőségétől olyan utasítást kapott, hogy teljes történeti hűséggel örökítse meg a koronázáson résztvevő személyeket, ruházatukat, megjelenésük minden kis részletét, így a helyszínen riportrajzokat készített. Erzsébet-festményén egy bársonypárnán ábrázolta a házi koronát is, és a királyné a szíve felett viseli a Csillagkereszt-rend jelvényét is. Kovács Mihály szintén részt vett a koronázáson, a festő művészeknek fenntartott helyről nézte végig az ünnepséget, majd másnap a Mátyás-templomban kiállított koronázási jelvényeket is megtekintette. Kovács háromszor is megfestette Erzsébetet koronázási díszruhájában, és nagyon büszke volt arra, hogy a királyné egyszer személyesen ült neki modellt. Ő a házi korona mellé odafestette Szent István koronáját is, hisz azzal érintették Erzsébet jobb vállát a koronázáskor.

Festményekre kell tehát hagyatkoznia képzelőerőnknek, mert a korabeli fényképészeti technika nem tette még lehetővé pillanat felvételek készítését. Műterembe pedig nem tudott  elmenni a királyi pár, mert bár udvari gyászt nem tartottak, de csak olyan eseményeken vehettek részt, amelyek szorosan a koronázáshoz kapcsolódtak, másrészt hamarabb el is kellett utazniuk, mint ahogy eredetileg tervezték. Így aztán a királyné népszerűsítésére maradtak a Rabending-felvételek, s mivel a ruházat felső része úgyis azonos volt, 1867 után ezeket a portrékat egyszerűen koronázási fotóknak kezdték el hívni.

De van itt még néhány megválaszolandó kérdés. A koronázási öltözékről azt tartja a szakirodalom, hogy a párizsi Worth Divatház munkája. De melyik ruhára, melyik ruharészletre vonatkozik ez a megállapítás? A palotahölgyek öltönyeinek leírásánál a magyar lapok is megemlítik Van Echel asszony – a brüsszeli csipkecsodákat gyártó – nevét, akinek tudását tizennyolc magyar mágnásnő ruhakölteménye dicsérte, de egy bécsi lap tovább megy, és egyenesen azt állítja, hogy Erzsébet királyné koronázási ruhája is tőle származik. Lehet, hogy ezen a téren a meglepetések még folytatódnak?

Nem az 1867-es koronázáskor készültek a híres Sisi-fotók

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra