Múlt-kor.hu

Ismeretlen holttest a parton: a Tamam shud-rejtély

Ismeretlen holttest a parton: a Tamam shud-rejtély

2019. március 14. 15:18 Múlt-kor

A férfit „a somertoni férfi” névvel illették, a tengerpartról, ahol megtalálták élettelen testét. A hatóságok semmiféle azonosító dokumentumot nem találtak rajta, csupán egy könyvből kitépett papírdarabot, melyen az állt: „Tamám shud” – azaz „bevégeztetett”, perzsa nyelven.

Hetven éves rejtély

A somertoni férfi rejtélye máig borzolja a kedélyeket mind a nyomozók, mind a kíváncsi emberek körében. A jól öltözött embert találták ülő helyzetben találták, egy tenger melletti falnak nekitámasztva, egy félig elégett cigarettával zakója hajtókáján. Személyén kizárólag az ominózus szöveget tartalmazó papírfecnit találták a nyomozók. Miközben új és az ügy zavarosságát csak egyre növelő bizonyítékok kerültek elő az elkövetkező napokban, a hatóságok nem jutottak közelebb a megoldáshoz. Hét évtizeddel később továbbra sincs értékelhető magyarázat a rejtélyre.

A megtalálás

1948. november 30-án körülbelül este hét órakor John Bain Lyons és felesége az ausztráliai Adelaide-ben található Somerton Beach nevű partszakaszon sétáltak a tenger mellett. A közeli mozgássérült gyermekek számára fenntartott otthonnal szemben lévő parti betonfalnál megpillantottak egy ülő helyzetben lévő férfit – kinyújtott lábai keresztben voltak, mintha csak pihenne.

A férfi azonban háromrészes öltönyt viselt, amely igen szokatlan öltözet a homokban való ücsörgéshez. A pár visszaemlékezése szerint mindössze 20 méterre voltak tőle, amikor megemelte jobb karját, majd visszaejtette a földre. Lyons számára úgy tűnt, a férfi részeg, és éppen próbál meggyújtani egy cigarettát, így távolabb mentek. Körülbelül fél óra elteltével egy másik pár is látta a falnak támaszkodva ülő férfit. Karja már a földön nyugodt, arcát pedig elborították a szúnyogok. Úgy gondolták, alszik – még viccelődtek is azon, mennyire mély álomban lehet, ha a szúnyogok nem zavarják.

Másnap, december 1-jén reggel körülbelül 6:50-kor egy csoport lovas vette körbe a holttestet. Lyons, aki már előző este is látta a férfit, éppen jött ki a vízből egy reggeli úszás után, és amint meglátta a tömeget ugyanazon a helyen, megdöbbenve jött rá, hogy feleségével egy halott embert láttak.

Drága ruha, összenyomott lábujjak

A somertoni férfi első vizsgálata során nem találtak egyértelmű halálokot. A borotvált arcú ember testén nem volt szúrt vagy lőtt seb, vagy bármiféle külsérelmi nyom, és vért sem találtak a helyszínen. Halála passzívnak és békésnek tűnt. Három óra elteltével elszállították az Adelaide Királyi Kórházba, ahol Dr. John Barkley Bennett úgy becsülte, a halál beállta hajnali kettőnél nem lehetett korábban. Az ügyeletes patológus, John Matthew Dwyer ezután megvizsgálta a testet. Eddigre már beállt a hullamerevség. Dr. Dwyer megjegyezte, hogy a nyak hátulján és a fülek mögött nagy volt a sápadtság, azaz a halált követően nem mozdították el a testet.

A férfi igen jól öltözött volt. Boxeralsó és atlétatrikó volt rajta, felette fehér ing és vékony, piros nyakkendő, világosbarna nadrág, valamint barna pulóver és barna, dupla gombsoros zakó. Cipője ki volt bokszolva. Ruhái zsebében az orvosok találtak egy Henley Beach-re szóló vonatjegyet, egy North Glenelgbe szóló buszjegyet, egy fémből készült, amerikai gyártású fésűt, egy csomag Juicy Fruit rágógumit, egy csomag Army Club márkájú cigarettát, egy textil zsebkendőt, és egy csomag Bryant & May márkájú gyufát.

Magukról a ruhákról azonban minden név, márkajelzés és címke hiányzott. Nadrágja egyik zsebe ismeretlen eredetű narancsszínű cérnával lett megjavítva. Ruházata és a nála talált tárgyak miatt eleinte sokan úgy gondolták, a férfi amerikai. Különös módon pénztárca nem volt a somertoni férfinál, mellzsebében azonban Thomas Cleland nyomozó később talált egy összehajtott papírdarabot, amelyen az állt: „Tamám shud.” A napjainkban Iránban beszélt újperzsa nyelvű kifejezés azt jelenti, „vége”, avagy „vége lett”, „bevégeztetett.” A nyomtatott szavakat különleges betűtípussal gépelték – mint később kiderült, Omár Kháyyám 12. századi költeménye, a Rubáiyát egy példányából lett kiszakítva.

Ami a holttesten található további nyomokat illeti, Dwyer jelentése szerint „a pupillák kisebbek és szokatlanok voltak, egyenlőtlen körvonallal, és körülbelül egy méretűek. Egyes drogok összekapcsolhatók a pupillák összehúzódásával. Még a barbiturátok is képesek rá, de korántsem ez a megkülönböztető jelük.” A patológus azt is megfigyelte, hogy a férfi gyomrában vér volt. Erről azt mondta, „a gyomorban lévő vér valamilyen irritáló méregre utalt, azonban szabad szemmel semmit sem érzékeltem az ételben, amiből találtam volna valamit.”

A férfinak sportos lábai voltak, annak ellenére, hogy már középkorú volt, talán a negyvenes éveiben járhatott. Alkarjai barnultak voltak, lábujjai pedig különös módon össze voltak nyomva – mintha túl kicsi cipőbe lettek volna tuszkolva. Egyesek ebből a nyomból arra következtettek, hogy balett-táncos lehetett.

Thomas Cleland, a halottkém később azzal az elmélettel állt elő, hogy kétféle halálos méreg is létezett, amely hamar lebomolhatott a férfi szervezetében, eltüntetve a nyomokat: a gyűszűvirág kivonata, illetve az Acokanthera schimperi nevű afrikai növényből kivont vabain. Ezek esetében előfordulhatott, hogy bejuttatták a férfi szervezetébe, aki a mérgezésbe belehalt, majd mire a boncolásra sor került, már nem voltak megtalálhatóak a testében.

A vér- és vizeletvizsgálatok azonban nem mutattak ki semmi rendelleneset, ezért a halál okát végül szívelégtelenségként állapítottak meg. Ez természetesen csupán annyit jelentett, hogy a férfi halálát közvetlenül szívének leállása okozta – ennek oka azonban továbbra is ismeretlen volt, a legvalószínűbb magyarázat továbbra is valamilyen mérgezés. Annak eldöntése, hogy a mérget a férfi maga vette be, vagy más adta be neki, már a rendőrség feladata volt.

A nyomozás következő lépése a férfi ujjlenyomatainak ellenőrzése volt az adatbázisokban, ez azonban nem vezetett eredményre – sem az amerikia FBI-nál, sem a brit Scotland Yardnál nem voltak a rendszerben a férfi ujjlenyomatai.

A megoldatlan rejtély

A rendőrség ezt követően felkérte a helyi vasútállomást, vizsgálják át az ott tárolt gazdátlan tárgyakat. Másnap értesítették a rendőrséget egy barna bőröndről, amelyet az adelaide-i állomáson találtak. Ebben számos egyéb tárgy mellett ugyanolyan narancsszínű cérnát találtak, amilyennel a férfi nadrágjának zsebe lett megjavítva. Könnyen azonosítható volt, mivel ez a cérnatípus – az úgynevezett Barbour-cérna – nem volt elterjedt Ausztráliában. Ezen felül a bőröndben talált ruhák méretükben mind illettek a somertoni férfira. A bőrönd tartalmazott egy trikót, egy szennyes ruháknak való zsákot, és egy nyakkendőt, amelyekre mind a „T. Keane” vagy a „T. Kean” név volt írva. Ez utóbbi, bármennyire is ígéretesnek tűnt, nem hozott további eredményeket a nyomozásban.

Egyes ruhadarabok a bőröndben inkább tűntek női ruháknak egyesek szerint, azonban voltak mellettük további szokatlan tárgyak: egy sablonbetűk felfestésére való ecset, egy lerövidített pengéjű kés, egy általában villanyszerelők által használt csavarhúzó, néhány ceruza, és egy kihegyezett olló.

Mindeközben elterjedt a világon a rejtélyes bűnügy híre, és néhány hónappal később egy úriember beállított a nyomozók irodájába a titokzatos papírcetli tartalmára magyarázatot adó könyvvel: Omár Kháyyám Rubaiyájának egy példányával. Az apró nyom már önmagában is előrelépéssel kecsegtetett az ügyben, azonban ez nem akármilyen példány volt: a könyv utolsó oldala – ahol a „Tamám shud” kifejezés előfordul – láthatóan ki lett szakítva belőle.

A könyvet beszolgáltató férfi elmondása szerint még decemberben – azaz a holttest megtalálásának idején – sógorával autózott, és járművükkel a Somerton Beach-től néhány száz méterre parkoltak, majd gyalog mentek tovább. Amikor később visszatértek az autóhoz, a sógor az autó padlóján találta a különös könyvet. Mivel azt feltételezte róla, hogy a társáé, a jármű kesztyűtartójába helyezte – a másik férfi pedig, amikor később felfedezte, arra következtetett, hogy a könyv a sógoré, így az a kesztyűtartóban maradt. Amikor az országos híradásokban is feltűnt a somertoni férfi ügye, közelebbről is megvizsgálták a könyvet, és hamar rájöttek, hogy pontosan az ügy szempontjából releváns példány van a birtokukban.

Lionel Leane nyomozó őrmester alapos vizsgálatnak vetette alá a könyvet. Két, a telefonkönyvben nem listázott telefonszám volt beleírva, továbbá valamiféle kódírásnak tűnő betűsorok. Az első telefonszám nem vezetett eredményre, a második azonban egy Somerton Beachen lakó fiatal ápolónőhöz vezette a nyomozókat – a nőre a rendőrség csak a „Jeslyn” keresztnévvel utalt, teljes nevét sosem hozták nyilvánosságra (később azonban ismertté vált). Kihallgatásakor Jeslyn azt állította, nem ismeri a somertoni férfit, azonban amikor mutattak neki egy, a férfi arcáról készült gipszlenyomatot, a nő majdnem elájult.

Jeslyn vonakodva nyilatkozott csak a hatóságoknak, azt azonban végül bevallotta, hogy a könyv egy példányát korábban egy Alfred Boxall nevű férfinak ajándékozta. A nyomozók kiderítették, hogy Boxall létező személy, és életben van – de továbbra is a birtokában volt a Jeslyntől kapott példány, amely így nem lehetett azonos az autózó sógorok által találttal.

Az autóban talált könyvet UV-fény alatt vizsgálva a nyomozók ismét különös, kódolt írást találtak: öt sornyi összefüggéstelen betűt, amelyből a második sor át volt húzva. Az első három sort a másik kettőtől két vonal választotta el, amelyek föle „x” jel volt rajzolva. Miután az ausztrál haditengerészet kódfejtői nem jutottak eredményre, a rejtélyes írást kiadták amatőr kódfejtőknek. A kód a következő volt:

W [vagy esetleg M] RGOABABDWTBIMPANETP
MLIABO AIAIQC
ITTMTSAMSTGAB

Eddigre a holttest megtalálása óta mintegy fél év eltelt már. A rendőrség úgy döntött, ideje örök nyugalomra helyezni a somertoni férfit. Ezt meg is tették 1949. június 14-én. Amikor Dél-Ausztrália állam fő halottkémje 1958-ban kiadta végső jelentését az ügyben, azzal zárta mondandóját: „Nem tudom megmondani, ki volt az elhunyt (…) és nem tudom megmondani, miként halt meg, vagy mi volt a halál oka. Az ügynek a hatóságok részéről is „vége” volt – „Tamám shud.”

Új életet lehelni egy halott ügybe

Az utóbbi években – elsősorban az internet szabad információáramának köszönhetően – felélénkült az érdeklődés a somertoni férfi rejtélye és a „Tamám shud” kifejezés jelentősége iránt. Ennek eredményeképpen számos népszerű elmélet született, amely magyarázatot kíván adni az ismeretlen férfi halálára.

Az első ilyen elmélet az volt, hogy a férfi öngyilkosságot követett el, miután Jeslyn véget vetett kapcsolatuknak. Az amatőr nyomozók azt is kiderítették, hogy Jeslynnek volt egy fia, Robin, aki szerintük akár a somertoni férfié is lehetett, mivel hasonlított rá. A kíváncsiskodók arra következtettek, hogy a családja nélkül maradt férfi lemondott az életről. A legtöbb érdeklődő számára ez az elmélet tűnt a leglogikusabbnak, mivel a holttesten nem voltak külsérelmi nyomok, amelyek idegenkezűségre utaltak volna. Mindemellett a „Tamám shud” kifejezés kizárólag Jeslynhez volt köthető. Mivel pedig nem találtak mérget a férfi testében, minden bizonnyal maga adhatta be magának a végzetes anyagot, ha egyáltalán mérgezés történt.

A második legelterjedtebb elmélet ennél jóval provokatívabb. Eszerint a somertoni férfi kém volt, aki túl sok információ birtokába jutott, amiért meg kellett halnia. Ennek az elméletnek az ad hitelt, hogy a férfi halálának módja olyannyira bonyolult és gondosan összeállított volt, valamint a méreg, amellyel végezhettek vele, nyilvánvalóan nem lehetett könnyen vagy sokak által hozzáférhető anyag. Az, hogy ez olyan különleges anyag lehetett, amely képes végezni egy emberrel, majd órákon belül nyomtalanul eltűnni a szervezetből, arra engedte következtetni ezen elmélet híveit, hogy a somertoni férfi nem mindennapi körökben mozgott.

Talán az egyik legkülönösebb tényező az egész ügyben, hogy évek múltával sem jelentkezett sem rokona, sem ismerőse a férfinak. A megfejthetetlen kód és a „Tamám shud” kifejezés zavaros mivolta vagy kém volt, vagy legalábbis olyan ember, akit nagy hatalommal rendelkező emberek akartak holtan látni.

Bizonyíthatatlan hitelességű „bizonyítékok” a későbbiekben is gyűltek. Gerry Feltus nyugalmazott ausztrál rendőr, a témában eddig született egyetlen könyv szerzője szerint 1959-ben egy tanú azzal állt elő a rendőrségen, hogy látta, amint a somertoni férfit a vállán cipeli egy másik férfi, aki aztán oda helyezte, ahol később a holttestet megtalálták.Időközben Jeslyn (valódi nevén: Jessica Thomson) unokája, Rachel Egan (Robin lánya) is nyomozásba kezdett az ügyben: Egan szentül hiszi, hogy a férfi a nagyapja volt, és hogy ő és édesanyja egy szovjet kémhálózattal álltak kapcsolatban. A nő kérvényt nyújtott be a test exhumálására és újbóli vizsgálatára modern technológiával, erre azonban egyelőre nem került sor. Amíg behatóbb vizsgálattal nem kerülnek elő szilárdabb bizonyítékok, az ügy valószínűleg megoldatlan marad.

Ismeretlen holttest a parton: a Tamam shud-rejtély

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra