Múlt-kor.hu

Hogyan lett Szent Lászlóból Sir Lancelot?

Hogyan lett Szent Lászlóból Sir Lancelot?

2018. december 7. 18:52 Múlt-kor

A történelemtudomány már régen felismerte, hogy III. Béla uralkodása idején rendkívüli mértékben felerősödtek a magyar-francia kapcsolatok. Ezek a kulturális hatások azonban korántsem voltak egyirányúak, minthogy magyarok is szép számmal érkeztek ekkoriban Franciaországba. Egy új elmélet szerint pedig eme magyar hatásoknak volt egy igazán látványos eredménye is – ami nem más, mint a hős lovag, Sir Lancelot alakjának megszületése.

A hős lovag, Sir Lancelot a középkori Artúr-mondakör talán legismertebb szereplője. Ennek fényében talán meglepőnek hat, hogy a történelmi és az irodalmi kutatás képviselői mindmáig nem tudtak magyarázattal szolgálni arra, hogy honnan is származik vagy miként alakult ki a világhíres irodalmi alak. A karakter ugyanis csak a 12. századi francia regényíró, Chrétien de Troyes munkáiban tűnik fel először – rögtön mint a mondakör központi szereplője –, ezt megelőzően azonban Lancelot alakjának semmiféle előképét nem sikerült azonosítani sem az Artúr-irodalom korábbi szövegeiben, sem a kelta mondavilágban.

A kutatók így javarészt egyetértenek abban, hogy Lancelot eredetileg nem tartozott a mondakör szereplői közé, személyét később illesztette a kánonhoz egy szerző, talán éppen Chrétien de Troyes. Az új karakter eredetével kapcsolatos elméletek pedig jobbára azt valószínűsítették, hogy azt különféle indo-európai népek mondáiból gyúrhatták össze, vagy valamilyen mára elveszett munkából emelhették át.

A CEU doktorandusz kutatója, Stephen Pow a közelmúltban egy új elmélettel állt elő, amelynek lényege, hogy Lancelot alakját Chrétien de Troyes az egy évszázaddal korábban élt magyar uralkodó, a „lovagkirály” Szent László legendájáról mintázhatta. Az első hallásra talán meglepő teóriát most megjelent tanulmányában számos érvvel támasztotta alá.

Előfizetési akció

A lovag és a 11. századi magyar király közötti kapcsolat első és leglátványosabb eleme kétségtelenül a nevük. A Magyarországon használatos László vagy Ladislaus név ugyanis könnyen torzulhatott az újlatin nyelvterületen Lancelot–ra. Ahogy arra Pow rámutatott, ilyen változásra konkrét példákat is ismerünk, hiszen például a 15. század közepén uralkodó magyar király, V. Utószülött László neve rendszeresen Lancelot formában jelenik meg a kortárs francia és olasz szövegekben, így például a francia költő, Francois Villon műveiben is.

A nevek hasonlóságánál természetesen konkrétabb bizonyítékok is a rendelkezésünkre állnak. Chrétien de Troyes egyik Lancelotról szóló regényének, a Kordé lovagjának a központi cselekménye ugyanis arról szól, hogy miután Artúr király feleségét, Ginevrát elrabolják, Lancelot a megmentésére indul és hosszú üldözés után végül párbajt vív a gonosztevővel. A történet így egyértelműen összecseng Szent László élettörténetének legnépszerűbb epizódjával, amelyben – az akkor még herceg – László a kerlési csata forgatagában egy leányrabló kun nyomába ered, majd párbajban legyőzi őt.

Pow felhívta a figyelmet arra is, hogy egy ilyesfajta magyar vonatkozás szerepeltetése a Lancelot-történetekben korántsem lenne példa nélküli. Jól ismert ugyanis, hogy a Kerekasztal lovagjainak egyike, a Chrétien de Troyes műveiben szintén szereplő Sir Sagramore – karakterének háttértörténete szerint – egy magyar király és a bizánci császár lányának nászából született. A fantáziaszülte magyar herceg mielőtt Artúr király udvarába érkezett volna, Bizáncban nevelkedett, sőt egy időben még a Birodalom trónörökösének is számított. Utóbbi két motívum pedig teljes mértékben megfeleltethető a nagyon is valóságos magyar király, III. Béla fiatalkorával. Béla ugyanis gyermekkorában egy magyar-bizánci békekötés értelmében valóban Bizáncba került, ahol – az akkor még fiúgyermek nélküli – Manuél császár eljegyezte őt Mária nevű lányával és hivatalosan is örökösévé tette meg az ifjú magyar herceget. (Később aztán Mánuélnak fia született, így Béla öröklése és a császárleánnyal való házassága is lekerült a napirendről.)

Az 1172 és 1196 között uralkodó III. Béla személye több szempontból is figyelemre méltó a Lancelot-László problémakör kapcsán. Ő volt ugyanis az első olyan magyar király, aki I. László kultuszát uralkodói reprezentációjának meghatározó elemévé tette. Bélának azért volt szüksége a nagy harcos hírében álló, uralkodásra termett László alakjára, mert saját hatalma kezdetben meglehetősen ingatag lábakon állt. A III. István halála után Bizáncból hazatérő ifjút ugyanis Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni (pápai utasítás ellenére sem), így a szertartást végül a kalocsai érsek hajtotta végre. Ez azonban nem felelt meg a magyar királyok felavatásának törvényi követelményeinek, így III. Béla saját uralmának alátámasztása során nem a legitimitás, hanem az idoenitas – vagyis az uralkodói alkalmasság – elvét hangsúlyozta. Ennek jegyében kezdeményezte a pápánál I. László szentté avatását és valamikor a 12-13. század fordulóján került lejegyzésre Szent László ma ismert legendája is.

III. Béla uralkodása emellett a magyar-francia kapcsolatok felerősödésének korszaka is egyben. Ekkor jelennek meg Magyarországon igazán nagy számban a ciszterci szerzetesek, míg magyar klerikusok kisebb seregei indultak a párizsi egyetemre és korábbi magyar kutatások már kimutatták, hogy a III. Béla által megszervezett udvari kancellária írásbeliségében is erős francia hatás érvényesült. A magyar udvar új orientációjának szimbolikus csúcspontja volt, amikor 1186-ban a néhány évvel korábban megözvegyült III. Béla feleségül vette a francia király, II. Fülöp Ágost nővérét, Capet Margitot.

A francia és magyar királyi udvar tehát élénk kapcsolatban állt egymással a 12. század végén, amely körülmény elvezet minket a Lancelot-László elmélet utolsó lezáratlan kérdéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy miként is találkozott Chrétien de Troyes a magyar király alakjával. Ahogy arra Pow tanulmányában rámutatott, az újdonsült magyar királynő nővére – és így értelemszerűen a francia királyi család tagja is – volt Mária champagne-i grófné is, aki pedig Chrétien de Troyes fő mecénásának számított a korszakban. Ez olyannyira igaz, hogy a már említett regény, a Kordé lovagja bevezetőjében a francia regényíró arról vall, hogy a művet konkrétan a champagne-i grófné kérésére írta meg. Nem kizárt tehát, hogy III. Béla legendás „ősének” szerepeltetése a műben valójában egy „politikai szívesség” vagy egy kedves gesztus volt az újdonsült rokon és udvari írója részéről.

Hogyan lett Szent Lászlóból Sir Lancelot?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra