Múlt-kor.hu

Fasisztaként még Franco oldalán harcolt, később több ezer zsidót mentett meg az „olasz Wallenberg”

Fasisztaként még Franco oldalán harcolt, később több ezer zsidót mentett meg az „olasz Wallenberg”

Huszonöt éve, 1992. augusztus 15-én halt meg az "olasz Wallenbergként" is emlegetett Giorgio Perlasca, aki 5200 magyarországi zsidót mentett meg a koncentrációs tábortól és a kivégzéstől. Életéről könyveket írtak, tetteiről filmet forgattak Perlasca - Egy igaz ember története címmel.

Az olaszországi Comóban született 1910. január 31-én. A 20-as években, mint annyi más olasz fiatalt, őt is magával ragadta Mussolini fasiszta mozgalma. 1935-1936-ban önkéntesként részt vett az olasz-abesszin háborúban, majd 1936-1937-ben Franco oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban: elismerésként olyan dokumentumot kapott, amely a spanyol követségek falain belüli védelmet biztosította számára a világ bármely országában. Amikor visszatért Olaszországba és megismerte az 1938-ban életbe léptetett zsidóellenes törvényeket, hátat fordított az olasz fasiszta eszmének és mozgalomnak.

1939-ben behívták katonának. A padovai tüzérezrednél kezdte meg szolgálatát, majd mezőgazdasági munkára vezényelték. Az 1940-es évek elején egy olasz cég megbízásából marhakereskedőként az olasz hadsereget kelet-európai hússal látta el, ennek érdekében 1942-ben családjával Magyarországra költözött. 1943. szeptember 8-án Olaszország fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, majd emiatt szeptember 23-án a németek megszállták az iparilag fontos északi olasz városokat, létrejött a Salói Köztársaság. Perlascának távoznia kellett volna Magyarországról, de nem akart a hitleri "bábállamba" hazatérni. Magyarország 1944 márciusi német megszállása után hónapokig bujkált, majd fogolytáborba került. Barátja, Angel Sanz Briz spanyol nagykövet segítségével szabadult ki, és spanyol útlevelet kapott.

Briz nagykövet Perlascára bízta 300 spanyol védleveles magyar zsidó ügyét. Amikor 1944 novemberében Briz elhagyta Magyarországot, Perlasca beköltözött a követségre, ahol az alkalmazottak jól ismerték, s úgy tűnt, mintha ő vette volna át Briz hivatalát. Nevét Jorge Perlascára változtatta, így lett spanyol diplomata 1945 januárjáig. A követségen maradt fejléces levélpapírok és pecsétek segítségével menleveleket állított ki, gyerekeket mentett meg Eichmann halálvonatáról, voltak olyan zsidók, akiket a határról fordítottak vissza az ő közbenjárására. Hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket, gyógyszereket és élelmet szerzett, és összesen nyolc ún. "védett házat" szervezett. Minden követ megmozgatott célja érdekében, megvesztegette Gera Józsefet, a nyilas párt egyik vezetőjét, felkereste még Vajna Gábor nyilas belügyminisztert is.

A budapesti zsidóság mentése során Perlasca együtt dolgozott a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjével, Friedrich Bornnal, Angelo Rotta vatikáni apostoli nunciussal, Harald Fehler svájci ügyvivővel, a portugál Pongrácz gróffal, Carl Ivan Danielsson svéd miniszterrel és az ugyancsak svéd Raoul Wallenberggel. Amikor a nyilasok felszámolták a XIII. kerületi nemzetközi gettót, a semleges országok által védett zsidók területét, csak a spanyol házak maradhattak fenn továbbra is Perlasca közbenjárására.

Mentőakcióiról később így nyilatkozott: "Miért tettem, amit tettem? Mert elviselhetetlen volt számomra az emberek látványa, akiket úgy megbélyegeztek, mint az állatokat. Mert nem voltam képes elviselni a gondolatot, hogy gyermekeket ölnek. Ennyi az egész, és nem hiszem, hogy hős lettem volna. Végül is nem történt más, mint hogy megnyílt előttem egy lehetőség és én kihasználtam."

Perlasca a háború végén visszatért Olaszországba és kereskedőként dolgozott. Zsidómentő tetteit 42 évig homály borította. Az 1980-as évek végén magyar zsidó asszonyok - akiket egykor kislányként mentett meg - felkutatták és mindent elkövettek azért, hogy az őt megillető elismerésben részesüljön. 1988-ban a padovai zsinagógában Perlasca átvehette a Világ Igaza kitüntetést Izrael államtól, 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét. Jeruzsálemben, az Igazak Parkjában emlékfát ültettek tiszteletére és tiszteletbeli izraeli állampolgárságot is kapott. 1990-ben Raul Wallenberg-kitüntetést vehetett át, 1991-ben Spanyolországban Katolikus Izabella érdemrenddel jutalmazták, Olaszország pedig Grand Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel ismerte el érdemeit. A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át hazájában 1992-ben.

Padovai házában halt meg 1992. augusztus 15-én. Életéről könyveket írtak, tetteiről filmet forgattak Perlasca - Egy igaz ember története címmel olasz-magyar-francia-svéd koprodukcióban. Budapesten a Bródy Sándor utcában látható a mellszobra, emléktáblája van a XIII. kerületi Szent István parkban, míg Kőbányán szakközépiskola viseli Giorgio Perlasca nevét.

Magazin

Fasisztaként még Franco oldalán harcolt, később több ezer zsidót mentett meg az „olasz Wallenberg”

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra