Múlt-kor.hu

Egy modernkori diktátor története – Robert Mugabe felemelkedése és bukása

Egy modernkori diktátor története – Robert Mugabe felemelkedése és bukása

2017. november 16. 14:17

A napokban váratlanul lezajlott katonai puccs lezárni látszik Zimbabwe történelmének egy meghatározó szakaszát. A 93. életévében járó diktátor, Robert Mugabe hatalomra jutása óta, 37 éven keresztül kormányozta egyhuzamban az afrikai országot. Bár napjainkra a világ egyik legrosszabb megítélésű politikusát „tisztelhetjük benne”, hivatali idejének első részét még korántsem csak a korrupció és a politikai leszámolások jellemezték.

Tanáremberből szabadságharcos

A mai Zimbabwe területe még a 19. század végén került brit gyarmati uralom alá. Ezzel párhuzamosan megindult a fehér telepesek beáramlása, akik saját politikai kormányzatot alakítottak ki és farmjaik számára kisajátították az itt élő feketék földjeit. Az új gyarmat névadója az itt először bányászati jogokat vásárló Cecil Rhodes lett, aki egyben a gyarmatosítási törekvések élharcosa volt ebben a korszakban.

Dél-Rhodézia politikai életébe a második világháborút követően robbant be Ian Smith, mint a gyarmati parlament legfiatalabb képviselője. Fokozatosan emelkedett a politikai ranglétrán, míg végül 1964-ben a miniszterelnöki pozíciót is megszerezte. A fehérek dominanciája mellett elkötelezett kormányzata felismerte, hogy amennyiben az Egyesült Királyság más afrikai gyarmataihoz hasonlóan, Rhodéziából is visszavonulna, úgy az állam és a gazdaság irányítása a többségi fekete társadalom kezébe kerülne. (A fehérek a lakosság mindössze 3-5%-át tették ki ekkor.)

Smith ezért igyekezett elébe menni a történéseknek, és Rhodézia néven, egyoldalúan kinyilvánította az állam függetlenségét, ezzel Afrikában az első és egyetlen fehér gyarmati vezető lett, aki elszakadt a Brit Koronától. Másfél évtizeden keresztül fennálló, faji szegregáción és elnyomáson alapuló rendszere nem nyert nemzetközi elismerést és egyre súlyosabb fegyveres lázadásokkal volt kénytelen szembenézni az ellene szerveződő, feketékből álló gerillaszervezetek részéről. Ebben a politikai környezetben emelkedett fel Robert Mugabe mint az egyik ilyen szervezet vezetője.

Mugabe 1924. február 21-én született egy, a mai főváros, Harare (akkor még Salisbury) mellett működő jezsuita missziós állomáson. Gyermekkora nagy részét itt töltötte, ahol erősen katolikus neveltetésben részesült, mentora egy idős ír szerzetes volt, aki sokat mesélt neki az ír függetlenségi háború éveiről és, hogy miként vetette le magáról a szigetország a brit fennhatóságot. Később egy dél-afrikai egyetemen szerzett diplomát angol irodalomból és az itt töltött évek alatt ismerkedett meg a marxizmus tanaival, valamint a Gandhi-vezette indiai függetlenségi törekvésekkel.

Mielőtt szabadságharcosnak állt volna, előbb a mai Zambia területén, majd később Ghánában dolgozott tanárként. Itt ismerte meg első feleségét, Sally Hayfront, aki Mugabe hatalomra jutását követően óriási népszerűségnek örvendett a zimbabweiek körében, és akit általában csak „Amai”, vagyis „Anya” néven emlegettek.

Miután 1963-ban Ghánából hazatért Zimbabwébe, a hatóságok 10 évre börtönbe zárták Mugabét a gyarmati és fehér uralommal szemben tett nyilatkozatai miatt. Innen még legidősebb fia temetésére sem engedték ki Ian Smith miniszterelnök személyes utasítására, amit Mugabe sosem bocsátott meg. A börtönéveket lényegében tanulással töltötte, távoktatás révén a már meglévő egy mellé további hat diplomát szerzett, többek között közgadaságtanból, kormányzatból és jogból.

Miután kiengedték a börtönből, Mozambikba távozott, ahol egy gerillacsoport élére állt és nekilátott megszervezni a fegyveres szembeszállást Smith rezsimjével. A miniszterelnök végül 1979-ben kénytelen volt engedni a nemzetközi nyomásnak, így brit közvetítéssel megszületett a független, demokratikus és így már feketék által irányított Zimbabwe. Mugabe az 1980 februárjában tartott választásokon elsöprő győzelmet aratott, így teljesen egyértelmű és tiszta legitimációval kezdte meg kormányzását.

Egy nemzet hőséből korrupt diktátor

A szavaiban addig rendkívül radikális Mugabe kezdetben egy teljesen józan, reálpolitikusként viselkedett. Bár a kormányzati retorika szerint azonnal megkezdték egy marxista állam kiépítését, a valóságban meglehetősen konzervatív lépések jellemezték a független Zimbabwe gazdaságpolitikáját, amely így biztosította a létfontosságú külföldi tőke beáramlását. Bár sikerült egy stabil gazdasági növekedést fenntartani, annak hatásait tulajdonképpen érezhetetlenné tette a rohamos népességnövekedés, így az általános életszínvonal csökkenni kezdett az 1990-es évekre.

Mugabe fő ígérete, a fehérek földjeinek szétosztása is a nemzetközi normáknak megfelelő mederben haladt hosszú éveken keresztül. A kormányzat csak a kihasználatlan földeket sajátította ki (és azért is kompenzálta a tulajdonost), egyébként önkéntes alapon történt a fehérek földjeinek felvásárlása. Ez a helyzet a 2000-es évektől kezdve borult fel, amikor is már rendszeressé váltak a fehér birtokosok földjeinek erőszakos elfoglalásai.

Mugabe kormányzatának tagadhatalan érdeme az ország egészségügyi és oktatási rendszerének fejlesztése. 1980 és 2000 között a beoltott gyermekek aránya 25%-ról 92%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan visszaszorult az analfabetizmus, az ország lakosságának már több mint 80%-a tud írni-olvasni, amivel Zimbabwe vezető helyre került az afrikai államok sorában.

A kezdeti hatalmas népszerűség kiváló lehetőséget adott Mugabének, hogy megszilárdítsa hatalmát az ország felett. 1987-ben módosították az alkotmányt és a végrehajtó hatalom túlnyomó része az elnök kezébe került, amely pozícióra ugyanebben az évben választották meg Mugabét. Az ezt követő választások aztán egyre inkább elvesztették szabad és demokratikus jellegüket. Manipuláció, erőszak és nyílt csalások jellemezték ezeket, sőt, 2008-ban Mugabe annak ellenére hatalmon maradt, hogy minden valószínűség szerint elvesztette a választást Morgan Tsvangirai-val szemben.

Az országon közben eluralkodott a korrupció. A földosztások során rendre Mugabe régi cimborái jártak jól és híres az eset, amikor 2000-ben – az országot sújtó egyik legnagyobb éhínség közepén – maga Mugabe nyerte meg a lottó 100 ezer zimbabwei dolláros főnyereményét. Ugyancsak hozzájárult Mugabe népszerűségének zuhanásához, hogy második felesége, a nála negyven évvel fiatalabb Grace nem csak fényűző életstílusával vívta ki a nép ellenérzéseit, hanem azzal is, hogy úgy tűnik, fokozatosan egyre nagyobb hatást gyakorolt az idős diktátorra. Az idei év novemberének elején például kulcsszerepet tulajdonítanak neki Emmerson Mnangagwa alelnök menesztésében is.

Mindössze egy héttel Mnangagwa menesztését követően olyanra került sor, amire még sohasem Mugabe közel négy évtizedes kormányzása alatt. A zimbabwei katonaság november 14-én megszállta a főváros kulcsfontosságú pontjait és háziőrizetbe vették Mugabét. Bár a hadvezetés tagadja, hogy puccsot hajtanának végre könnyen lehet, hogy a független Zimbabwe történetének első nagy korszakának végéhez ért.

Egy modernkori diktátor története – Robert Mugabe felemelkedése és bukása

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra