Beriszló Péter veszprémi püspök és horvát bán Korenicánál egy győzedelmesen megvívott csata után életét veszti a török üldözése közben. Beriszló 1475-ben született a dalmáciai Trau városában, délszláv eredetű patrícius családból. Rokonai révén került a nagy humanista, Váradi Péter kalocsai érsek udvarába. Hamarosan a királyi udvarban folytatta karrierjét, ahol titkárrá nevezték ki. Tagja lett a királyi tanácsnak, részt vett a kancellária munkájában. Ezzel párhuzamosan egyházi pályafutása is felfelé ívelt: elnyerte a gazdag székesfehérvári prépostságot is. Az olaszos műveltségű férfiú a diplomáciában is kivette a részét: több ízben tárgyalt a Szentszékkel, Miksa császárral, Velencével és járt Lengyelországban is. Elismerését jelzi, hogy megbízták a veszprémi egyházmegye irányításával. Befolyásának növelését jelzi, hogy sokkal nagyobb hatalmakat jelentő méltóságokat nyert el. 1513 májusában, kezdetben még csak prefektusi, később már báni címmel, Horvátország élére nevezték ki. Nem sokkal ezután II. Ulászló kincstartója lett. Így hatékonyabban tudta megszervezni tartománya védelmét az oszmán betörések ellen. Kincstartósága idején próbálta helyreállítani az ország gazdasági helyzetét, de ebben komoly sikereket nem tudott elérni. Horvát bánként eredményesebben tevékenykedett. 1513-ban Dubica mellett súlyos csapást mért a török támadókra. Ez nagy tekintélyt biztosított neki. Beriszló leginkább Horvátországban, a török határ közelébe eső Bihács várában tartózkodott. Seregét zsoldosok és familiárisai alkották. Nagy kihívást jelentett, hogy a királytól igen ritkán kaptak pénzbeli támogatást. Az sem erősítette helyzetét, hogy összetűzésbe keveredett Bakócz Tamással a zágrábi püspökség betöltése miatt. A bán meg akarta szerezni ezt a gazdag javadalmat, ezt azonban az érsek megakadályozta. A főurakkal sem tudott közös nevezőre jutni, ezért II. Ulászló halálakor ellenségei összefogtak és leváltották a kincstartóságról. Sőt, Beriszló és Bakócz ellentéte 1518-ban már-már háborúskodáshoz vezetett: felmerült annak lehetősége is, hogy felmentik tisztségéből. A humanista műveltségű Beriszló esetében nem találjuk annak nyomát, hogy a budai központtal kapcsolatai lettek volna: valószínűleg az olasz humanistákkal érintkezett. Ő neveltette kezdetben unokaöccseit, a Verancsics fivéreket, akiknek jelentősége a magyar irodalom következő korszakában lesz igen fontos. Beriszló Péter egy évtizedes bánsága alatt saját pénzével védte a reá bízott tartományokat. Életét sohasem sajnálta kockára tenni a siker életében. Ennek halálakor is bizonyítékát adta.