I. Ferenc rendelettel tiltja be az ún. olvasókörök működését. Az 1790-es évek első felében a nemesi-nemzeti mozgalom radikális politikai elveket valló, jozefinista nemesi és polgári értelmisége eszméik megvalósítása és önművelésük fejlesztése érdekében olvasóköröket, klubokat hoztak létre. A legjelentősebb a Berzeviczky Gergely kezdeményezésére 1792-ben létrejött Budai Olvasókör (Societas Eruditorum) volt. Alapítói között ott találjuk a későbbi magyar jakobinus mozgalom jeles személyiségeit: Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet, Verseghy Ferencet, Pest és Buda értelmiségének `krémjét`: egyetemi tanárokat, helytartótanácsi és kamarai tisztviselőket, ügyvédeket, költőket és írókat, valamint egyetemi hallgatókat. `A francia mérget terjesztő` kőszegi olvasókört a világi tagok (ügyvéd, bírák, patikus) mellett a piarista gimnázium igazgatója is látogatta. Kassán pedig az akadémia tanárain kívül orvosok, ügyvédek és néha a megyei nemesség képviselői, valamint kereskedők vettek részt az olvasóköri összejöveteleken, melyeken megvitatták a francia forradalom és az európai politika aktuális eseményeit, s amíg a cenzúra engedélyezte, járatták a külföldi lapokat, köztük a francia forradalmi Moniteurt, beszerezték a forradalmi röpiratokat, francia és angol filozófiai műveket, a jakobinus alkotmányt és egyéb, tiltott munkákat. Az olvasókörök így lettek - amint arról titkosrendőrségi jelentések tanúskodnak - a politikai szervezkedés központjai, ún. `klubok`.