III. Károly az 1708 és 1711 között ülésező `labanc` országgyűlés folytatásaként 1712-ben ismét összehívta a magyarországi országgyűlést. Károly Pozsonyban, május 21-én adta ki hitlevelét, és a következő napon koronázták meg ünnepélyesen a Bécsből visszahozott koronával. A hitlevél a rendek érdekének megfelelően kötelezte az uralkodót, hogy a Szent Koronát az országgyűlésen választott koronaőrökkel az országban őriztesse, fiági örökösei a koronázás előtt a jövőben is adjanak ki hitlevelet, és tegyenek esküt. A hitlevélben megfogalmazott legfontosabb rendi követelmények: az uralkodó őrizze meg, illetve állítsa helyre az ország területi integritását; az országot ne más tartományok mintájára, hanem saját törvényei szerint kormányozza; ha fiúági örököse nem lenne, a rendek kapják vissza a szabad királyválasztás jogát. A törvények a `Rákóczi-párti mozgalom` gyűléseinek minden határozatát semmisnek nyilvánították (XXXII. tc.), a szatmári békében megjelölt határidőre hazatérőknek teljes bűnbocsánatot biztosítottak, a távollévőket - köztük Rákóczit és Bercsényit - hazaárulónak nyilvánították, száműzték, és vagyonukat elkobozták (IL. tc.). A töröktől visszafoglalt területeken fekvő birtokok tulajdonjogának rendezése volt a rendek egyik fő követelése. Alapelveket fogalmaztak meg a birtokügyek és pörök intézésére, és azok felülvizsgálatára három területileg illetékes bizottságot állítottak fel (X. tc.). Magyarország igazgatásának önállósága érdekében törvénycikk rendelkezett arról, hogy a Magyar Udvari Kancellária más udvari hivataltól független (XVII. tc.), és arról, hogy az ország területén működő összes kamarai hivatal a Magyar Kamarának legyen alárendelve (XVIII. tc.). A Magyarországot érintő ügyeket, így elsősorban a törökkel folytatott tárgyalásokat, magyar tanácsosok bevonásával kell intézni (XLI. tc.). Az országgyűlés törvényesítette az állandó hadsereg felállítását; a hadiadó megajánlásának jogát a rendnek - az országgyűlésnek - tartotta fenn, és a hadiadó behajtását is a rendek engedélyéhez kötötte (VIII. tc.). A protestánsokra nézve a szatmári békénél kedvezőtlenebb 1681. és 1687. évi törvényeket erősítette meg, és vallásügyi bizottságot állított fel (XXX. tc.). Az országgyűlés 72 külföldi arisztokratát magyar honossá ("indigenává") fogadott, ami azt jelentette, hogy a magyar koronához tartozó területeken birtokosok lehettek, és hivatalt viselhettek.