A Habsburg-udvarnak is lépést kellett tartania az európai közhangulattal. Április 25-én a császár alkotmányt adott az osztrák birodalom népeinek - ideiglenest, mert a `véglegest` a parlament volt hivatva kidolgozni. Az alkotmány a birodalom nyugati területeire - Ausztriára, Csehországra, Galíciára és Bukovinára - érvényesen kimondotta: `Minden népfajok számára biztosíttatik nemzetiségük és nyelvük sérthetetlensége.` A császárnak teljhatalmat adott a miniszteri, katonai és főtisztviselői kinevezésekre, az ő joga volt a hadüzenet, a békekötés és a külpolitika, és megtartotta a törvények szentesítésének jogát. A törvényhozás kétkamarás volt. A követek kamaráját (alsóház) a tartományok lakossága választotta volna, a szenátust (felsőház) az uralkodóház hercegei, az uralkodó által meghívottak és a nagyobb földbirtokosok által választott 150 tag. Az alkotmánynak a császári túlhatalmat biztosító passzusai miatt Bécsben tüntetések törtek ki. A kormány az egykamarás törvényhozás összehívására tett ígéretet. Az alkotmány mindenesetre nagy visszhangot váltott ki, nemcsak az osztrák (örökös) tartományokban, hanem Magyarország nem magyar népei körében is, mivel kimondotta a nemzeti és a nyelvi sérthetetlenséget.