A 14-15. században a kolduló rendi szerzetesek mind gyóntatóként, mind prédikátorként nagy tekintélyt vívtak ki maguknak. A ferencesek szigorú szegénységet hirdető új radikális szárnya, az obszervánsok az egész egyházat át akarták formálni. Az obszervancia híveként ismert IV. Jenő pápa magyarországi legátusa, Giuliano Cesarini több ferences kolostort, köztük a pestit és a budait, az obszervánsok kezére adatott. Hatására számos magyar előkelő, köztük Hunyadi János és Szécsi Dénes esztergomi érsek a rend támogatójává vált. 1448-ban pápai engedéllyel megalakult az önálló magyar obszerváns ferences rendtartomány. Még ebben az évben Hunyaditól és az országtanácstól újabb hét kolostort kaptak meg, köztük az esztergomit. A rend 1475. évi összeírása szerint Magyarországon 10 őrségben 49 kolostorral rendelkezett. A másik kolduló rend, a domonkosok is igyekeztek megújulni. A reformmozgalom az 1440-es években ért Magyarországra. 1444-ben obszerváns lett a nagyszebeni és kolozsvári domonkos rendház. 1452-ben Hunyadi és az országnagyok a pápát kérték; küldjön vikáriust a rend romlásának megállítására. Két évvel később érkezett az országba Brixentel Lénárd, aki munkáját a kassai kolostor megújításával kezdte. A század második felére obszerváns lett a budai, pesti, esztergomi, vasvári, pécsi, brassói kolostor is.