Jugoszláviában a parlament döntést hozott arról, hogy a 90 %-ban albánok által lakott Koszovó tartomány autonómiáját Szerbia javára drasztikus mértékben csökkentik (Koszovó tartomány Szerbia tagállamhoz tartozik). Ezt követően a tartományban véres zavargásokra került sor, amelynek során legkevesebb 20 embert öltek meg. A szerb nyomásra elfogadott alkotmánymódosítás megfosztja Koszovót a rendőrség és az igazságszolgáltatás fölötti rendelkezéstől, valamint a magas állami tisztségek önálló betöltésének jogától. Az albán lakosság már akkor is erőszakos tüntetésekkel és sztrájkokkal válaszolt, amikor február elején eltávolították Azem Vlasi pártvezetőt, és a helyét a koszovói szerb befolyás egyik hívével töltötték be. A belgrádi központi kormány a hadsereget vetette be a tüntetők ellen. A koszovói konfliktus jól jellemzi a sok népből, gazdaságilag és kulturálisan nagyon különböző tagköztársaságokból, illetve tartományokból álló Jugoszlávia növekvő nemzetiségi problémáit. Az összeütközéseket a gazdasági problémák tovább élezik - Jugoszláviában az évi infláció mértéke eléri a több száz százalékot -, és külön gondot okoznak Szerbia növekvő egyeduralmi törekvései. Az erősödő szerb nacionalizmus fő képviselője a 47 éves Slobodan Milosević szerbiai pártvezető, aki 1989 májusától Szerbia elnöke is. Stipe Suvar, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének az elnöke 1989 januárjában azért bírálta őt, mert a nemzetiségi konfliktusok szításával "polgárháborúba" sodorja az országot, s a kommunista párton belül helyzete megerősítésére "újsztálinista módszereket" alkalmaz. Koszovó mellett Szlovéniában és Horvátországban is növekszik a nyugtalanság. Jugoszlávia gazdaságilag legfejlettebb részköztársaságaiban hangot adtak a Belgráddal szembeni teljesebb önrendelkezés, függetlenség igényének. A szlovéniai parlament szeptember 27-én döntést hozott az alkotmány módosításáról, amely többek között a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból való kilépést is lehetővé teszi. Az alkotmánymódosítás következtében ismét kiéleződött a feszültség Szerbiával. A régi mechanizmus továbbéltetésére, s a társnemzetek feletti hegemónia megteremtésére irányuló politikájával a szerb vezetés a JKSZ-ben, s a Szövetségi Köztársaságban egyaránt magára marad. Miután törekvéseitől Bosznia-Hercegovina és Macedónia is elhatárolja magát, a felbomlás folyamata tovább erősödik.