Nicaragua sandinista-kommunista kormánya és a contra-lázadók közvetlen tárgyalások során megegyeztek egy hatvannapos fegyverszünetben és a megbeszélések folytatásában, az 1981 óta tartó polgárháború befejezése érdekében. Ezután a managuai parlament elfogad egy 3200 politikai foglyot érintő amnesztiát. Nicaragua Kuba által támogatott szocialista kormánya 1988 januárjában először szánta rá magát, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson a contrákkal, és még ebben a hónapban feloldották az 1982 óta tartó rendkívüli állapotot. Ennek ellenére a harcok tovább folynak. Március közepére súlyosbodott a konfliktus, a kormánycsapatok a contrákat a szomszédos Honduras területén is üldözték, válaszként az USA ott állomásozó 2000 katonáját további 3200 fővel erősítette meg. Annak ellenére, hogy Managua az amnesztiával, a rendkívüli állapot felfüggesztésével és a sajtócenzúra csökkentésével eleget tett néhány előzetes feltételnek, a béketárgyalások 1988 júniusában megszakadtak. A polgárháborúban szemben álló két csoport nem tudott megegyezni a contrák lefegyverzésének menetrendjében és a nicaraguai politikai életbe való integrálásuk tárgyában. Az 1990 februárjában tartott választásokon az ellenzék fölényes győzelmet aratott a sandinisták felett.