Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország külügyminiszterei aláírják a római szerződéseket az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) megalakításáról, s ezek 1958. január 1-jén lépnek hatályba. A gazdasági összefogás központi gondolata olyan vámunió létrehozása, amely biztosítja a szabad árucserét, és egy közös külső vámtarifa bevezetése harmadik országokkal szemben. Emellett a munkaerő és a tőke szabad mozgására törekszenek. A gazdasági együttműködés alapja Európában a konjunktúra- és valutapolitika, a kereskedelmi politika koordinálása harmadik országokkal szemben, valamint az adórendszer, a közlekedési és a szociálpolitika egyeztetése. A közös agrárpolitika a mezőgazdasági termékekre vonatkozó közös piaci szabályozáson alapszik. A tagországok mezőgazdáinak védelmet nyújtanak harmadik országokbeli konkurensekkel szemben és garantálják termékeik viszonylag magas minimális felvásárlási árakon való korlátlan átvételét. Az EGK szervei: - a Miniszterek Tanácsa, amelynek döntéshozatali felhatalmazása van; - a Bizottság, amely a közösség működését és továbbfejlődését hivatott biztosítani - tagjait négy évre választják meg konszenzussal a kormányok, amelyektől független; - az Európai Parlament, amely tanácsadó és ellenőrző funkciókkal van felruházva; - a Bíróság, amelynek bíráit hat évre nevezik ki a kormányok, egyaránt gyakorol jogszolgáltató és jogalkotó funkciókat; - az Euratom-szerződés előirányozza a tagországok együttműködését a békés atomkutatás- és hasznosítás területén, különösen atomerőművek építése és üzemeltetése terén. A Közös Piac létrejöttét az egyesült Európa felé vezető lépésnek tekintik.