A Török Birodalomhoz tartozó Hercegovinában 1875-ben felkelés tört ki, és ez megismétlődött Bulgáriában is. A török megtorlás kegyetlensége miatt Szerbia és Montenegró hadat üzent Törökországnak, bizton remélve az orosz támogatást. A háborúban azonban a törökök győztek. A Monarchia külügyminisztere, Andrássy Gyula megpróbálta a törököket rákényszeríteni: adjanak a délszláv népeknek autonómiát. Erőfeszítései azonban kudarcba fulladtak. Ezután, 1877 elején a budapesti titkos tárgyalásokon megállapodott az oroszokkal, hogy a Monarchia semleges marad egy orosz-török háborúban, viszont cserébe megkapja Boszniát és Hercegovinát. 1877. április 24-én Oroszország hadat üzent Törökországnak. A hadműveletek kezdetén Románia is kikiáltotta függetlenségét. Az oroszok román segítséggel legyőzték a törököket. Az út szabaddá vált Konstantinápoly felé. A Török Birodalom az összeomlás szélén állt, valójában az európai hatalmak mentették meg. A szultánra az oroszok rákényszerítették Románia, Szerbia és Montenegró függetlenségének elismerését és egy nagy bolgár fejedelemség létrehozását (San Stefanó-i béke). Az orosz befolyás kiterjeszkedését azonban sem a Monarchia, sem Anglia nem volt hajlandó tudomásul venni. (Magyarországon törökbarát tüntetések is zajlottak. A törökbarátság történelmileg amúgy is Habsburg-ellenes éllel bírt a politikai és történeti gondolkodásban.) A nagyhatalmak a berlini kongresszuson (1878. július) megfosztották Oroszországot győzelmének gyümölcsétől, Bulgária kisebb lett, mint az orosz tervekben. A következő évtized "keleti kérdését" a most már felszabadult Bulgária területi gyarapodása és az 1878-ban szintén megerősödött Szerbia közötti konfliktusok, s a török, maradék uralmának felszámolása jelentette.