Az országgyűlés összehívása után az udvar intézkedett arról, hogy a korona ismét Budára kerüljön. Jelképes állásfoglalás volt ez a józsefi abszolutizmussal szemben, aki mint valami múzeumi tárgyat, elvitette Bécsbe a koronát. A korona őrzésére és kísérésére a megyék külön nemesi bandériumokat szerveztek. A korabeli ábrázolásban, mint a magyar nemesi nemzet nagy ünnepe jelenik meg a korona Budára érkezése február 21-én. A korona hazahozatalához és a nemesi bandériumok felvonulásához egy sor, a józsefi abszolutizmussal szembeni sérelmi ellenállás külsősége is helyet kapott. Ahogy Kazinczy Ferenc írja visszaemlékezésében, `lobogott a Zrínyi kucsmája minden fejen pipacsszín posztóból, magyar bárány prémjével, és az asszonyi nem vetélkedék a miénkkel a nemzetiség külső jelei viselésében`. Benne volt ebben a felvonulásban a magyar rendek egy részének az a reménye is, hogy esetleg porosz támogatással és porosz uralkodónak a meghívásával a magyar trónra Magyarország kiszakadhat a Habsburg-országok rendszeréből. Károly Ágost szász-weimari herceget szerették volna a magyar trónra ültetni, akit azonban minisztere, a nagy író-költő Goethe bölcsen lebeszélt a kockázatos ajánlat elfogadásáról.