33 évvel az orosz megszálló hatalom elleni eredménytelen varsói felkelés után (1830. XI. 29.) a lengyel hazafiak januári felkelését is vérbe fojtották, amely a Kongresszusi Lengyelországban nemzeti katasztrófához vezet. Az eddig fennálló korlátozott lengyel önrendelkezést is megszüntetik, a felkelés vezetőit kivégzik, számos hazafit Szibériába deportálnak. II. Sándor cár könyörtelen oroszosítást folytat a lengyel területeken (megtiltják többek között a lengyel nyelv használatát). Poroszország és Oroszország elnyomó intézkedésekben állapodik meg.