I. Vilmos német császár csatlakozik II. Sándor orosz cár és Ferenc József osztrák császár szövetségéhez. Az egyezmény Otto von Bismarck birodalmi kancellár műve, aki a német birodalmat védelmi szerződéssel akarja biztosítani. Mivel francia támadástól tart (1871. V. 10.), az Oroszországgal és Ausztriával kötött szövetséggel a német birodalom keleti és déli határait kívánja biztosítani. Bismarckot három cél vezérli: 1. Franciaország elszigetelése; 2. Németország ne függjön Oroszországtól (ezzel járna, ha csupán Oroszországgal kötne szövetséget) és 3. egy orosz-francia szövetség megakadályozása (a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország egyoldalú egyezménye esetén fenyegetne ez a veszély). Az 1872 szeptemberében Berlinben folytatott előzetes megbeszélések 1873. május 6-án Pétervárott német-orosz katonai egyezményhez vezettek, mely szerint támadás esetén mindkét állam kölcsönös segítségként 200 000 főt mozgósít. Ausztria ehhez az egyezményhez - Bismarck kívánsága ellenére - sem csatlakozott, hogy semleges maradhasson Nagy-Britanniával szemben. 1873. VI. 6-án Schönbrunnban Oroszország és Ausztria-Magyarország között konzultációs megegyezés jön létre, melynek célja a béke fenntartása; ezenkívül leszögezik, hogy a két állam egy harmadik támadása esetén tanácskozásokat folytat és megegyezésre törekszik. Ezt a szövetséget a Német Birodalom csatlakozása a három császár szövetségévé bővíti (1879. X. 7.; 1881. VI. 18.).