Német Délnyugat-Afrikában (ma Namíbia) a Waterberg melletti csatában, a német gyarmati uralom ellen fellázadó hererók döntő vereséget szenvednek. A túlélő hererókat a német csapatok a Kalahári-sivatagba szorítják, ahol sokan meghalnak. Samuel Maharero vezetésével mégis sikerül egy kis csapat hererónak a biztonságos brit mandátum területére szökni. Őket a Ngami-tó partján telepítik le. Délnyugat-Afrika 1884-ben lett német gyarmat; a fehér telepesek elűzik mezőikről, vízlelő helyeik mellől a hererókat, egy állattartással foglalkozó bantu népet, ami ezen a különösen száraz vidéken a létfeltételektől való megfosztást jelenti. Az ellentétek egyre-másra fegyveres konfliktusokhoz vezettek. A januári felkelés néhány nap alatt kiterjedt az egész hereró-területre. A hererók megostromolták a megerősített városokat, vasút- és telefonvezetékeket vágtak el a farmokat támadtak meg. Összesen 120 fehért öltek meg. Theodor Leutwein kormányzó tárgyalásokat kezdett, de Lothar von Trotha, a gyarmati csapatok főparancsnoka mégis inkább a katonai megoldást választotta. A német parlamentben a szociáldemokrata képviselők viselték szívükön a gyarmati lakosság helyzetét.