A nijmwegeni békével ér véget a Franciaország és Hollandia között 1672-ben kirobbant háború. XIV. Lajos francia király már 1667-ben is háborút indított Hollandia ellen, hogy birtokba vegye Hollandia gazdaságilag fejlett tartományait, és hatalmi befolyását a Schelde torkolatáig, Antwerpen gazdag kereskedővárosáig kiterjessze. A saint-germaini (1668. április) és az aacheni (1668. május) békében azonban Franciaországnak meg kellett hátrálnia ellenfelei (Anglia, Hollandia, a császár, Svédország, Spanyolország) előtt és meg kellett elégednie néhány spanyol-németalföldi várossal. XIV. Lajos azonban nem nyugodott bele a kudarcba és új háborúra készült. Négy évvel később Anglia és Svédország is az oldalára állt. A franciák 1672-ben törtek be Spanyol-Németalföldre. A hollandok azonban vízzel elárasztott területeikkel elzárták ellenségeik útját. III. Orániai Vilmos herceg, a köztársaság főkapitánya biztos kézzel szervezte az ellenállást. A francia király hamarosan erős európai szövetséggel került szembe. A nijmwegeni békével XIV. Lajos mégis sikerrel fejezi be a háborút, ami elsősorban kezdeti hadi sikereinek és a seregtől való félelemnek tudható be. Franciaország ismét néhány németalföldi határerődöt kap Spanyolországtól, valamint végleg megszerzi Franche-Comtét. A császár lemond Freiburg és Kehl birtokáról és Lotaringia francia birtok marad.