A kutatókat is meglepte a BÁV árverésén kalapács alá került Czóbel-remekmű
2023. szeptember 4. 09:50 Múlt-kor
Czóbel Béla életművének korai szakaszára sok évtizeden keresztül kevesebb figyelem irányult: egyrészt az akkor még élő művész aktuális tevékenysége fedte homályba az igazán izgalmas posztimpresszionista, fauve és expresszionista korszakok jelentőségét, de az is szerepet játszott ebben, hogy a pályája meghatározó, nemzetközileg is jelentős, korai szakaszában készült művek döntő többsége elveszett, így a kutatók jószerivel csak sötétben tapogatózhattak. A Ringelspiel (Körhinta) című remekmű a véletlennek köszönhetően, 2016-ban került elő – 104 év után – egy budai lakás eladásakor, és a BÁV 69. művészeti aukcióján, a MOM Kulturális Központban kiemelt figyelem által övezve került kalapács alá 2016. november 10-én, és kikiáltási árának háromszorosáért kelt el – 12 millió forintról indulva, 36 millió forintért.
Még ma is teljes évek termése, köztük valóságos főművek várják ismeretlen helyen újrafelfedezésüket. Az elmúlt évtizedek irányzottan az elveszett művek felkutatását célzó kutatásai, valamint a műkereskedelem felhajtó erejének köszönhetően legalább két tucatnyi korábban elveszettnek hitt, vagy teljesen ismeretlen Czóbel-mű került elő az első világháborút megelőző időszakból. Legfontosabb párizsi kiállítási szereplései sajnos még ma is igen nehezen rekonstruálhatók, hiszen sok esetben a kiállított művek jelentős részéről ma nem tudunk semmit.
A Ringelspiel (Körhinta) című kis vászon szintén az ún. „WANTED”-képek sorába tartozott, és miután 104 évi (!) lappangás után újra előkerült, Czóbel egyik fontos kiállítási szereplése teljes mértékében rekonstruálhatóvá vált. Az utolsó hiányzó láncszemként előkerült kép jelentős adalékul szolgál nem csupán a Czóbel-életmű, de a nagybányai festészet történetének feldolgozásában is. Az 1912 augusztusában rendezett Nagybányai jubiláris képkiállításon Czóbeltől összesen hat festmény szerepelt, s a Ringelspiel megtalálásáig közülük ötöt tudtak azonosítani, csupán egy körhintát ábrázoló kép felbukkanását vártuk az 1912-es katalógusban szereplő cím alapján.
Az egykori rendezők a tárlatra nem a festőtől közvetlenül kérték kölcsön alkotásait, hanem magánygűjteményekből, Maticska Jenő édesanyjától és leginkább a festő sógorától, Dr Réh Bélától érkeztek festmények a jubiláris kiállításra. A Ringelspielt egy másik sógor, Czóbel Ilonka nevű testvérének férje, a később ismert újságíró, irodalomkritikus és politikus, Pogány József bocsátotta a szervezők rendelkezésére.
Az 1912-es katalógusban minden Czóbel-mű címe mellett feltüntették festésének dátumát, még azon képek esetében is, ahol magán a képen nem látható datálás. Tárgyalt festményünk az egyetlen, ahol nem szerepel évszám a cím mellett, holott a művön magán olvasható a "904"-es dátum, igaz meglehetősen töredékesen. Mivel a szignó alatt az 1904-es dátum olvasható, a legvalószínűbb, hogy az év őszén, talán szeptember végén, készülhetett, mikor még erejét fitogtatja a nap és a lombok is zölden harsognak. A színes ruhák kaleidoszkopszerű kavalkádja ugyan már a nyári ruhatár őszi cseréjéről árulkodik, de a nap ellen védő szalmakalapok még fel-felbukkannak.
Czóbel Béla 1972-ben (Fortepan / Bojár Sándor)
A helyszín nehezen azonosítható, ám több jel is arra utal, hogy már nem Nagybányán, hanem Párizsba visszatérvén festette Czóbel a képet, a legvalószínűbb, hogy a Boulevard Vaugirard-i műteremlakásához közel eső Luxembourg-kertben, ahova rendszeresen eljárt krokizgatni, festegetni, s ahol több körhinta várta a parkba ellátogató gyermekeket. Párizs-szerte ma is igen népszerűek a több mint évszázada mit sem változó körhinták, s közülük a legidősebb (143 éves) éppen a Luxembourg-kert közepén üzemel napjainkban is.
A kép címét már minden bizonnyal a nagybányai szervezők adták, Czóbel maga is feltehetően a franciából kölcsönzött Carrousel mellett döntött volna, de Nagybányán, a monarchia területén nem volt használatban a Rilke által is megverselt német Karussell formula sem, hanem az osztrák területeken ismert Ringelspiel kifejezés terjedt el, ahogy sokan még ma is emlegetjük a körhintát akár Budapesten is.
Czóbel Béla 1973-ban (Fortepan / Bojár Sándor)
1906 nyarán, egy évi kihagyással újra visszatért Nagybányára Czóbel, s magával vitette Párizsban és Belgiumban festett műveit – köztük talán tárgyalt képünket is –, hogy megismertesse a festőiskola fiataljaival a legfrissebb „párizsi divatot”. Tárgyalt művünk amiatt is fontos, korábban hiányzó láncszemnek tekinthető, hogy általa megismerhetjük Czóbel festészetének azt az átmeneti fázisát, amikor még nem a hangsúlyos kék kontúrok határozták meg a kép szerkezetét, hanem az egységes, de még nagyon tarka színfoltok. Úgy tűnik, hogy ezt a fajta „kicsapongást” még szívesen fogadták Czóbeltől a nagybányai öregek is, hiszen ezt a képét többek között Ferenczy Károly képeinek társaságában, vele egy teremben mutatták be 1912-ben.
A Ringelspielt ahogy akkor, ma is az életmű legkorábbi szakaszának kiemelkedő képeként ünnepeljük, s talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek legszerethetőbb Czóbele került kalapács alá a BÁV-nál. Ízig-vérig különleges, unikális gyűjtői darab, de múzeumaink, sőt külhoni múzeumok is büszkén válogathatják gyűjteményükbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
