1931 nyarán a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlása elérte Magyarországot is. A külföldi hitelezők minden felajánlott kölcsönt visszavontak. A fizetésképtelenség és a fenyegető államcsőd elhárítására a kormány július 13-án, háromnapos zárlatot rendelt el, majd korlátozta a betétek kifizetését és bevezette - a szinte napjainkig fennálló - kötött devizagazdálkodást. A 1931. júniusi országgyűlési választásokon az Egységes Párt 14 mandátumot vesztett, miközben az 1930 decemberében újjászerveződött Kisgazdapárt 10 mandátumot szerzett. A politikai élet egyensúlya nem állott helyre. Szinte mindenki Bethlen miniszterelnököt bírálta. Áprilisban még országos hűhóval ünnepelték Európában páratlan rekordját - miniszterelnöksége tizedik évfordulóját. Bethlen azonban 1931. augusztus 19-én benyújtotta kormánya lemondását, amit az államfő elfogadott. Visszavonulását Bethlen csupán átmenetinek tekintette, és bízott abban, hogy egy-két éven belül ismét miniszterelnök lehet. Visszatérését a "nagyon erős közvéleményre" kívánta alapozni. Ám joggal tette fel a kérdést egy bennfentes politikus: "Hol van Magyarországon egy nem aktív miniszterelnöknek ilyen közvéleménye?". Bethlen lemondásával a Horthy-rendszer alapozó és viszonylag nyugalmas korszaka lezárult. Az alap, amelyet Bethlen épített ki, ha módosult is, mégis biztosította a rendszer fennmaradását 1944 októberéig.