Angol és holland közvetítéssel a szerbiai Pozsarevácon aláírt, 25 esztendőre szóló béke a történeti Magyarország felszabadításának zárófejezete volt. A béke értelemében ugyanis a Porta lemondani kényszerült a Temesközről és Belgrádról, sőt az Olttól nyugatra fekvő, még 1716-ban megszállt havasalföldi részekről, valamint Szerbia és Bosznia északi területeiről is. Ezzel befejeződött mindazon területek visszafoglalása, amelyek a török hódítás előtt a Magyar Királysághoz tartoztak. 1718 után a Temesközt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem Temesi bánság (vagy Bánát) néven külön tartománnyá szervezték, melynek irányítását az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara kettős alárendeltségében külön kormányzók látták el. 1716 és 1733 között ezt a tisztet Claudius-Florimond Mercy tábornok töltötte be, aki széles körű telepítési, vízszabályozási (pl. 1728: Bega-csatorna építése) tevékenységével és manufaktúrák alapításával segítette elő az elpusztult terület fejlődését. A Bánság északi részét 1751-ben csatolták vissza az anyaországhoz. Véglegesen csak az 1778. júniusi rendelettel rendezték vissza a magyar vármegyeszervezetbe, kialakítva Torontál, Temes és Krassó vármegyéket.