A Török Birodalom, Nagy-Britannia, Oroszország, Ausztria, Poroszország és Franciaország megkötötte a Dardanella-szerződést (montreux-i konvenció), s ez végre némi külpolitikai nyugalmat hozott I. Abdul Medzsid török szultán számára. A megegyezés megtiltja a nem török hadihajók áthaladását a Dardanellákon, amennyiben azok nem rendelkeznek a török birodalmi kormányzat, a `Fényes Porta` engedélyével. A tengerszorosok kérdése már a XVIII. század második fele óta nemzetközi problémává szélesedett. A helyzetet súlyosbította a Török Birodalom veresége a sikeres balkáni orosz expanziós politika ellenében 1828-1829-ben, valamint Görögország elvesztése 1830-ban. Az európai nagyhatalmak kísérletet tesznek arra, hogy egy valamennyi érdekelt fél számára kielégítő megoldást dolgozzanak ki. Az áthajózási jog megőrzésében különösen a napóleoni háborúk óta vezető szerepre törekvő Oroszország érdekelt, hogy fekete-tengeri flottájával szükség esetén a Földközi-tengeren is manőverezhessen. Másrészt a cári birodalom érdekében állt a régió politikai stabilitásának megalapozása is.