I. Ferdinánd konferencia

2003. október 16. 11:45

Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (3.)

I. Szulejmán

A központi intézményekkel párhuzamosan Ferdinánd bécsi vezetése Magyarországon is több évszázadra kiható és összességében pozitív reformsorozatot hajtott végre. Az őt támogató, eleinte meglehetősen szűk, de országosan komoly befolyással bíró politikai elitet (Báthory István, Szalaházy Tamás, Thurzó Elek és Ferenc, Újlaky Ferenc, Révay Ferenc, Báthory András, Nádasdy Tamás, Várday Pál, Oláh Miklós, Erdődy Péter, Zrínyi Miklós, Tahy Ferenc, Macedóniai Péter stb.) képes volt szoros és meghatározó együttműködésre bírni, sőt részben integrálni is. Velük közösen munkálkodva szervezte meg a helytartóságot és a Magyar Kamarát (1528), amelynek székhelye 1531-től hosszú időre Pozsony lett. Szapolyait visszaszorítva ugyanakkor hozzáfogott a törökellenes határvédelmi rendszer kiépítéséhez is. Halála idejére ez alapjaiban már kialakult, nevezetesen az 1556-ban Bécsben felállított Haditanács központi és hat ún. végvidéki főkapitány (az Adriától az erdélyi határig: a horvát; a szlavón, a szigetvári, majd 1566 után a kanizsai, a győri; a bányavidéki és a felső-magyarországi vagy másként kassai) helyi irányításával, akik egy-egy határzóna végvárait székhelyükről egységes módon kormányozták. A magyar rendek szerepét és Ferdinánd vezetésének rugalmasságát jól mutatta ugyanakkor, hogy a rendek hadügyi jogköre is megmaradt, nevezetesen apadó anyagi szerepvállalásuknak megfelelően a vármegyei, a városi és a nemesi felkelő hadakat irányító négy kerületi főkapitány (a horvát-szlavón bán, a dunántúli, a Pozsonytól Gömör megyéig terjedő hatáskörű ún. dunáninneni és a felső-magyarországi) révén.

A kétfajta főkapitányságból kialakult határvédelem finanszírozására azt a gyakorlatot alakították ki, hogy a Magyar és Horvát Királysággal határos osztrák és cseh-morva tartományokat, valamint a német birodalmat évente rendszeresen megszavazott segélyekkel bevonták a magyar határvédelem ellátásába. Így lett Ferdinánd uralkodása alatt a királyi Magyarország Közép-Európa védőbástyája és ütközőállama, de egyúttal gazdasági és pénzügyigazgatási rendszerének is fontos része. Az utóbbit jelentősen elősegítette az Udvarinak alárendelt Magyar Kamara felállítása mellett a harmincadvámrendszer teljes újjászervezése és a háborús állapotok ellenére is virágzó, nyugatra irányuló jelentős élőállat- (marha, ló, juh), bor- és gabonakereskedelem. Ennek köszönhetően a Magyar Királyság a Habsburg Birodalom éléskamrájává is vált, miközben európai viszonylatban is jelentős maradt réz- és ezüstexportja.

Mindezek ismeretében a nagy munkabírású I. Ferdinánd király magyarországi politikája semmiféleképpen sem illethető halogató jelzővel, mint azt korábban gyakran tették, hiszen tisztában volt azzal, hogy Magyar Királysága megmaradásától többi országának jövője is függ. Ez még akkor is igaz, ha anyagi erőforrásai a törökök előrenyomulásának csak korlátozását tették lehetővé, sőt a velük kötött első fegyverszünetben (Drinápoly, 1547) kénytelen volt Szülejmán szultánnak (1520-1566) átengedni az ország középső területeit; aki ugyanakkor ezzel kényszerűen ismerte el magyarországi hódítási stratégiája kudarcát. Ferdinánd tehát Buda (1541), Pécs, Esztergom és Székesfehérvár (1543), majd Temesvár, Szolnok (1552) és Fülek (1554) elestét nem volt képes megakadályozni, miként a Temesköz oszmán megszállása (1552) után erejéből csupán Erdély rövid, sikertelen megszállására (1551-1556) futhatta.

Pozsony

Ferdinánd pragmatikus és nyugodt természetű uralkodó lévén bátyjához, V. Károlyhoz képest rugalmasabban lépett fel a reformációval szemben, tűzzel-vassal nem akadályozta terjedését, sőt alapvető szerepet játszott a német birodalmi protestáns rendekkel kötött 1552. évi passaui szerződés és az 1555. évi augsburgi vallásbéke létrehozásában. Mélyen hívő katolikusként azonban a tridenti zsinaton szorgalmazta a katolikus egyház megújulását, és hatékonyan támogatta a jezsuiták ausztriai megerősödését. Uralkodása alatt - részben a különféle irányzatok békés együttélését elfogadó véleménye miatt - a protestantizmus egyre jelentősebb szerepet játszhatott Magyarországon is.

Összességében I. Ferdinánd uralkodása biztosította a Magyar Királyság megmaradását Közép-Európa születő nagyhatalmában, s ezzel egyúttal - ha megfogyatkozva és megosztva is, de - a magyarság megmaradását az egész országot megszállni igyekvő oszmán hódítókkal szemben. Joggal tartható ezért az 500 esztendeje született és a prágai Szent Vitus székesegyházban örök nyugalomra helyezett Habsburg-királyunk a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb uralkodójának.

előző oldal 4 / 4

A konferencia programja
Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (1.)
Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (2.)
Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (3.)

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?