Franciaország királya, VII. Károly a Bourges-ban megalkotott `Pragmatica Sanctió`-ban a gallikanizmust állami törvénnyé nyilvánítja, mely kimondja a francia egyház függetlenségét a pápától. A monarchia egyházra gyakorolt befolyása megnövekszik. Fontos jogok, melyek eddig a katolikus egyház fejét illették meg, a francia uralkodóra szállnak. A király nemzeti zsinatot hívhat össze és a pápa ellen az egyetemes zsinathoz fellebbezhet. A Pápai nunciusok (a Vatikán diplomáciai képviselője, a pápa állandó követének a címe) bíráskodását Franciaországban korlátozzák, a pápai rendeletek csak a király jóváhagyása után lépnek érvénybe, aki állások betöltésénél és javadalmak odaajándékozásánál is fenntarthatja az utolsó döntés jogát. VII. Károly "Pragmatica Sanctió"-ja megvilágítja a gallikán egyházi törekvéseket. A francia egyház államérdekből a XIII. századtól kezdve próbál függetlenedni Rómától. A király és a pápa közötti ellentétek VIII. Bonifác és IV. Fülöp király idején érték el tetőfokukat. IV. Fülöpnek sikerült jogi igényeinek érvényt szereznie a pápával szemben. A konciliarizmus irányzatának a bázeli zsinaton (1431-1437) aratott győzelme alátámasztja a gallikán elméletet. A konciliarizmus a zsinat tekintélyét a pápa fölé helyezi és ezzel a pápa abszolút hatalmát korlátozza. Ezt a példát követi VII. Károly is, akit a francia bíborosok támogatnak.