Ez évtől kezdve a magyar mezőgazdaság technikai felszereltsége korszerűsödött. A tömeges átszervezést követő évtized a talajerőpótlásban-, javításban és az öntözéses gazdálkodásban számottevő előrehaladást hozott. A szerves trágyázás csak periférikus szerepet játszott a talajerőpótlásban. (Az állatállomány számának alakulásától függött, ami a hatvanas évek közepéig `a korábbakhoz képest` javult, majd visszaesett.) A műtrágya felhasználása növekedett, de még a hatvanas évek végén is messze elmaradt az európai országok nagyobb részétől. A rendelkezésre álló mennyiséget több mint 90%-ban a szántóföldi termelésre koncentrálták: a búzára, az árpára, a kukoricára, a cukorrépára és a burgonyára. A mezőgazdaság kemizálása csak a hazai iparra számíthatott, mivel a KGST-tagországok nem rendelkeztek a szükséges termékekből többlettel. A hatvanas évek vegyipar-fejlesztési programjának következtében 1960 és 1970 között a hatóanyagban kifejezett nitrogénműtrágya-termelés hatszorosára, a foszforműtrágya-termelés közel négyszeresére emelkedik. Az évi átlagos 17,7%-os növekedés aránylag magas. Hasonló a helyzet a növényvédő szerek területén is. 1960 és 1965 között évi átlagban is 15%-kal, majd később visszaesik. Ebben szerepet játszik az is, hogy ekkor szüntetik meg az addig használt, egészségre veszélyes és káros szerek (HCH és DDT) gyártását.