Az 1950-es években a szociálpolitika elsősorban a munkásságra összpontosított. Mivel a parasztság 1958-ig nem volt részese a nyugdíjrendszernek, az időskorúak gyakorlatilag ellátatlanok maradtak. A családi pótlék sem illette meg a parasztokat. (A szövetkezeti tagok csak 1953. márciusától kaptak a 3. gyermek után családi pótlékot, amelynek összege 1975-ig alacsonyabb volt, mint a munkás-alkalmazott családtagoké.) Tetézte a parasztság hátrányos helyzetét, hogy 1959-ig az ingyenes egészségügyi ellátásból is ki volt zárva. (1950-ben még a népesség fele, közel 5 millió ember - köztük a teljes parasztság - viselte a jövedelmekhez képest tetemes gyógyítási költségeket.)