A pulzus megemelkedése már a középkorban is a stresszhatás egyértelmű jele volt

2020. május 6. 14:46 Múlt-kor

A világhírű perzsa származású orvos, Ibn Szína (980-1037), latin nevén Avicenna egyik legismertebb könyvében, a Kánonban egy egész fejezetet szentelt a pulzusnak. Mint írta: „a pulzus egyfajta mozgás a test ereiben, amely összehúzódásból és elernyedésből áll, amelynek célja, hogy levegővel hűtse a testet”.

Avicenna „levegőhűtéses” megállapítása megmosolyogtató, de azért valami igazság mégis felfedezhető benne: ma már ugyanis tudjuk, hogy a vérkeringés jóvoltából testünk minden egyes része és sejtje éltető oxigénhez jut. Avicenna azt is megjegyezte, hogy a pulzus két részből: összehúzódásból és elernyedésből áll. Ezt a mai orvosi nyelv szisztolé munkafázisnak (a szív kamráinak összehúzódása során az artériákban a nyomás megnő), illetve a karizomzat elernyedésével járó diasztolés szakasznak hívja.

A Kánonban Avicenna megkülönböztetett férfi és női pulzust, csakúgy mint a fiatal és idősödő test által leadott pulzusokat. Az olvasóit egyfajta memóriaserkentő, emlékeztető mankókkal is ellátta és könnyebben megjegyezhető neveket aggatott a különböző pulzusfajtákra, úgymint „gazella”, „férges”, „hangya” vagy „fűrészszerű”, de akadt, amelyet „egérfaroknak” nevezett.

A pulzusról szóló fejezet legfontosabb része maga a pulzus mérése. Avicenna a bal alkart találta legalkalmasabbnak a szívverés periodikus lüktetésének vizsgálatára, mégpedig három ok, a testrész könnyű elérhetősége, a pulzus egyszerű kitapinthatósága és az alkar szívhez közeli egyenes pozíciója miatt.

Avicenna azt is megjegyezte, hogy a pulzus mérését a legtökéletesebben akkor tudjuk elvégezni, „ha a bal kar a test oldala mellett van”, mert a végtag ezen pozíciója növeli a pulzus kitapinthatóságát, „szélességét” és „magasságát”, valamint „csökkenti annak hosszát a vékonydongájú egyéneknél”. Ha a fenti állítások közül sok ma már nem is fedi a valóságot, az nem kétséges, hogy az alkar valóban megfelelő testrész a pulzus mérésére, és valóban könnyebb egy olyan karon mérni, amelybe a gravitáció áldásos hatásának köszönhetően jó sok vér ömlik.

Avicenna azzal is tisztában volt, hogy nemcsak a betegségek, hanem az érzelmek is befolyásolhatják a pulzusszámot. Erről így írt: „a pulzus vizsgálatánál az egyénnek nem szabad haragosnak és túlzottan örömittasnak lennie, a teli has és az éhség sem igazán megfelelő állapot a pulzusméréshez”. Avicenna megállapítása, miszerint az erős érzelmi reakciók befolyásolják a pulzusszámot, sokak által meghallgatásra talált.

Erre a 13-14. század idején íródott középkori erkölcsnemesítő novellagyűjteményben, a Gesta Romanorumban találhatunk egy nagyon jó példát. A szerzetesek által lejegyzett történet szerint egy lovag arra gyanakodott, hogy felesége házasságtörést követ el, így felkeresett egy fortélyos egyházfit, akit egy családi vacsorára invitált. A meghívott aztán egy oldott beszélgetés közben észrevétlenül „poligráfos vizsgálatot” végzett a hűtlenséggel vádolt asszonyon. A művelet a következőképpen zajlott:

„(…) mintha csak véletlenül csinálná, megfogta a nő kezét és ujjával kitapintotta a pulzusát, majd közvetlen stílusban megemlítette annak a férfinek a nevét, akinek az asszony gyaníthatóan odaadta magát. A név hallatán a nő pulzusa hirtelen megemelkedett, testhőmérséklete pedig megnőtt. Az egyházi személy aztán ugyanazzal a hangsúllyal beszélt a férjről, aminek következtében a nő pulzusa csökkent és a forróság teljesen eltűnt. A bölcs ember ekkor megállapította, hogy az asszony szíve bizony már egy másik férfi után dobog, és az illető nem más, mint az, akivel a férj az asszonyát hírbe hozta. Így a tanult egyházfi segítségével a lovag gyanúja beigazolódott.”

Tanulságos történet ez abból a korból, ahol az elektromosságot még hírből sem ismerték, és nem álltak az emberek rendelkezésére kifinomult, modern hazugságvizsgáló gépek, amelyek hasonlatosan a Gesta Romanorum trükkös egyházi személyéhez, a pulzus és vérnyomás megfigyelése alapján próbálnak, sok esetben nem helytálló következtetést levonni a górcső alá vett személy állításainak igazságtartalmáról.

Végül is melyik feleség szívverése nem emelkedne abban az esetben, ha férje fürkésző tekintete kereszttüzében, egy idegen, egy olyan férfiúról tesz fel ártatlannak tűnő kérdéseket, akit az inspekciót kérő férj azzal gyanúsít, hogy asszonyával titkos légyottokat folytat?

A magas pulzusszám csupán fiziológiai vagy érzelmi stresszről árulkodik, de sok esetben nem ad pontos választ annak okára. Bár tényleg érdekes, hogy az emberek immáron ezer éven át a pulzusszám emelkedéséből vagy csökkenéséből messzemenő következtetésekbe bocsátkoznak, és az artériák lüktetését egyfajta „házi” hazugságvizsgálóként alkalmazzák.