Ki állhatott a földrengést okozó lockerbie-i merénylet mögött?

2015. december 21. 08:27

1988. december 21-én, este 19:02-kor a skóciai kisváros felett felrobbant a Pan Am légitársaság 103-as, Frankfurtból – London érintésével – New Yorkba tartó járata. Mint kiderült, a Boeing 747-es gép terrortámadás áldozata lett. Az utas nélküli csomagot, amelyben a bombát elrejtették, Máltán adták fel, és Frankfurtban került a csomagtérbe. A szerencsétlenül járt 103-as járatra jegyet váltott többek között a dél-afrikai külügyminiszter, a teniszező Mats Wilander, valamint Johnny Rotten, a Sex Pistols énekese is, de különböző okokból végül egyikük sem volt rajta a gépen.

Nem volt azonban ekkora szerencséje a Boeing utasainak és a személyzetnek. Mindannyian – összesen 259-en, köztük négy magyar – meghaltak, a lezuhanó repülőgép-darabok pedig további 11 ember halálát okozták. A géproncs maradványai 845 négyzetmérföldes területen szóródtak szét, és néhol krátereket vájtak a földbe. A tűz a közeli autópályán haladókat is elérte, több autó is kigyulladt. Egy üzemanyagtartály felrobbant, és a felcsapó lángokat több mérföldről is látni lehetett. A közeli földrengésfigyelő központ szeizmográfja a Richter-skála szerinti 1,6-os erősségű földmozgást jelzett.

A robbantással két líbiai férfit gyanúsítottak meg, akik ellen 1991-ben indult meg a büntetőeljárás. Az ENSZ szankciókat foganatosított Líbiával szemben, ezért Kadhafi – bár sohasem ismerte el személyes felelősségét – mind az áldozatok hozzátartozóinak, mind a csődbe ment légitársaságnak kártérítést fizetett, a gyanúsítottakat pedig 1999-ben kiadatta. Egyiküket felmentették, de a hírszerzőként is tevékenykedő Abdelbászet al-Megrahiát 2001-ben életfogytiglanra ítélték. 2009-ben azonban prosztatarákja miatt szabadon engedték, és Líbiában hősként fogadták. 2012-ben hunyt el.

Az ügyben Líbia mellett más országok érintettsége is felmerült. Sokak szerint Iránnak "jó" oka lett volna elkövetnie a merényletet, mivel öt hónappal Lockerbie előtt a USS Vincennes hadihajó lelőtte az Iran Air 655-ös, Bandar Abbasból Dubajba induló járatát, 290 ember halálát okozva. Szintén felmerült a 2002-ben elhunyt Abu Nidal neve; a palesztin terrorista állítólag azzal kérkedett a Fatah-Forradalmi Tanácsban ülő társainak, hogy ő áll a merénylet mögött. Ezt egyébként halála után a Nidal legbelsőbb köréhez tartozó Atef Abu Bakr is elismerte egy interjúban, de perdöntő bizonyítékkal nem tudott előállni, ahogy arról sem volt fogalma, kinek dolgozhatott a férfi.

Akadt, aki az izraeli titkosszolgálatot, mások pedig a dél-afrikai kormányt látták a merénylet mögött. Az apartheid rezsim néhány tisztviselője – köztük a külügyminiszter, Pik Botha – ugyanis a járaton foglalt volna helyet, azonban a 23 fős delegáció végül egy másik géppel utazott, miután – szól az elmélet – fülest kaptak, hogy így akarják eltenni láb alól a svéd Bernt Carlsson, az újonnan függetlenné vált Namíbia ENSZ-megbízottját. Botha egyébként beismerte, hogy volt jegye a járatra és visszamondta azt, de abszurdnak és a valóságtól elrugaszkodottnak nevezte a teóriát.

Időről időre a CIA érintettsége is felmerül. Az elmélet szerint a CIA védett drogcsempész-útvonalat biztosított Európa és Amerika között, hogy a szíriai csempészek heroint szállíthassanak a Pan Am járatain, cserébe a Szíriában tevékenykedő palesztin terrorszervezetekről kapott információkért. Két amerikai hírszerzőt, Matthew Gannon és Charles McKee azonban leleplezte a hálózatot, s már éppen hazafelé tartottak, amikor felrobbantották a gépet. McKee anyja a fiával való utolsó beszélgetés után azt állította, a vezetés nem tudta, hogy a férfi éppen haza tart.

Bár az ügyben tovább folytatódik a nyomozás, az áldozatokat képviselő Frank Duggan, a Victims Of Pan AM Flight 103 elnöke szerint a mai napig ingatag líbiai helyzet miatt félő, hogy Lockerbie titkát soha nem sikerül maradéktalanul megfejteni.