Összeállítják az orosz történelem száz legfontosabb forrását 

2014. október 9. 11:52 MTI

Mihail Ipatov, a tárca főosztályvezetője az újságnak nyilatkozva elmondta, hogy a források között van IV. (Rettegett) Iván cár törvénykönyve (Szugyebnyik), a 16. századi, Szilvesztr orosz szerzetes által szerkesztett és részben írt "házirend" (Domosztroj), vagyis a gyakorlati életmód és polgári erények kódexe, az 1649-es törvénykönyv (Szobornoje ulozsenyije), továbbá Dmitrij Pozsarszkij levele a cárválasztó országos gyűlés (zemszkij szobor) összehívásáról, a 911. évi orosz-bizánci szerződés, valamint a modern korból az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum, Sztálin 1941. július 3-i beszéde a Szovjetunió hitleri megtámadása után vagy az 1975-ös helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya.

Az illetékes szerint a kezdeményezés célja meghatározni és a nyilvánosság elé tárni azokat az alapvető történeti forrásokat, amelyek az orosz történelmet formálták, és máig meghatározó elemei az orosz identitástudatnak. Minden egyes dokumentumot tudományos kommentárokkal és bibliográfiai adatokkal látnak el, és tesztfeladatokat is összeállítanak a középiskolai és egyetemi, főiskolai történelemórák, előadások számára. A minisztérium azzal indokolja javaslatát, hogy az orosz diákok legfeljebb szöveggyűjteményekből ismerik ezeket a dokumentumokat, amelyek kiragadott részleteket tartalmaznak, nem a teljes szöveget, és ezért nem tükrözik a történelmi valóság sokszínűségét.

Az orosz minisztérium kezdeményezését sok egyetemi professzor és középiskolai tanár kedvezően fogadta, helyesli. Jurij Vjazemszkij professzor, a történettudományok kandidátusa, egy kedvelt orosz televíziós sorozat (Umnyiki i umnyici) moderátora szerint ezeknek a történelmi dokumentumoknak, különösen a Domosztrojnak a tanulmányozása csak hasznára válik a diákságnak. A Domosztroj sok hasznos tanácsot tartalmaz, például olyanokat, hogy az ember viselkedjék szerényen, tisztelje szüleit, és tartsa be a keresztény parancsolatokat.

De volt olyan is, aki vitatta a kezdeményezés értelmét. Konsztantyin Kovaljov-Szlucsevszkij történész professzor, az újságírói és szépírói főiskola tanára például arra hívta fel a figyelmet, hogy a történészek más-más álláspontot képviselnek a kulcsfontosságú történelmi tények és események megítélésében. "Ezt a 100 dokumentumot természetesen tanulmányozni kell, de az a kérdés, hogyan fogják interpretálni és népszerűsíteni őket" - vélekedett a professzor.

Jefim Racsevszkij, a moszkvai Caricino oktatási központ igazgatója viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a 100 forrás tanulmányozása nem dogma az iskolák számára. Szerinte még a visszataszító történelmi személyiségek műveinek tanulmányozása is hasznos. "Normális ember nem szeretheti Sztálint, mégis érdekes, hogy milyen beszédet mondott ez a gazember" - vélekedett.