Görgetve szállíthatták az egyiptomiak a piramisok építőköveit

2014. szeptember 1. 12:02

A fáraók földjének gigantikus építészeti emlékeit már az ókorban is csodálattal szemlélték, s többen is próbálták megfejteni, miként is épülhettek. Az Amszterdami Egyetem fizikusai legutóbb azt vizsgálták, mekkora erőt kellett kifejteni ahhoz, hogy a hatalmas faszánon lévő súlyos kövek megmozduljanak a sivatag homokjában. Kutatásuk szerint az Óegyiptomi Birodalomban egy primitív, de nagyon hatékony módszerrel könnyítették meg több ezer ember munkáját: vizet locsoltak a szán talpai elé, ami csökkentette a felületi súrlódás során fellépő fékező erőt. Ez egy bizonyos fizikai jelenség miatt következett be: a vízcseppek kvázi hidat alkottak az apró homokszemek között, amelyek így összetapadtak - magyarázták a szakértők.

Egy új kutatás szerint a megoldás nem a víz, hanem a fa volt. Az Indiana Állami Egyetem fizikusai szerint a kőtömbök legideálisabb szállítási módjához csupán 12 darab hosszú farúd kellett, amelyek közül hármat-hármat erősítettek fel - az ábrának megfelelően - a kőtömb négy oldalára, majd az így keletkezett, szerintük dodekaéderre emlékeztető formát görgetve szállították - számolt be a Smithsonian. Az elmélet szerint ez a módszer igencsak megrongálhatta a korabeli utakat.

A számítások szerint egy kőtömb mozgatásához körülbelül 50, jó erőben lévő férfi kellett, akik a 2,5 tonnás építőanyaggal átlagban fél métert haladhattak másodpercenként (1,8 km/h). A technikához a fizikusok szerint minimum 30 centiméter átmérőjű, a nílusi hajók árbocaihoz hasonló farönkök kellettek.

Természetesen nincs bizonyíték arra nézve, hogy az egyiptomiak használták volna ezt a módszert, s a kutatók is csak maketteken mutatták be az elméletet, amely elképzelhető, hogy 2500 kilogrammnál nem is állná meg a helyét. Továbbá az is kérdés, hogy a korabeli Egyiptomban elérhetőek voltak-e ekkora átmérőjű farönkök elegendő mennyiségben.