A csernobili atomerőműben két robbanás után bekövetkezett az eddigi legsúlyosabb szerencsétlenség az atomerő békés hasznosításának történetében. E kivételesen súlyos katasztrófa során összesen 50 millió curie szabadult fel, s ez a 30-40-szerese az 1945-ös hirosimai atombomba-robbanásnak. A szerencsétlenség egyenes következményeképpen hivatalos adatok szerint három napon belül 28 személyt súlyos sugárkárosodással kórházban kezelnek. A Szovjetunió csak három nappal a katasztrófa után tájékoztat nyugati diplomatákat, miután svéd tudósok a Svédországban mért magasabb sugárzás alapján megállapították, hogy a szerencsétlenség Ukrajnában következett be. A radioaktív felhő előbb észak-nyugati irányban, Lengyelország és Skandinávia felé terjedt, de hamarosan átcsapott Közép-Európára is. Még Japánban és az Egyesült Államokban is magasabb radioaktivitást mértek. Csak három héttel a szerencsétlenség után sikerült egy 4000 t homokból, bórból, ólomból és agyagból álló réteggel eltömíteni a sugárzó reaktort és megakadályozni a magnak a talajba való behatolását. Közben az erőmű 30 kilométeres körzetéből 100 000 embert telepítettek ki. A katasztrófa súlyosságának értékelésében ellentétes véleményeket képviseltek politikusok és tudósok. Fridrich Zimmermann, a nyugatnémet belügyminiszter (CSU) április 29-én kijelentette "teljesen kizárt", hogy a 2000 kilométernyire fekvő erőmű veszélyeztesse a nyugatnémet lakosságot. Ám már másnap a normál érték 15-szörösére emelkedett Bajorországban és Baden-Württembergben a levegő radioaktivitásának szintje. A megemelkedett sugárzási szint végül arra késztette a sugárvédelmi bizottságot, hogy határértékeket állapítson meg a friss tej és a zöldségfélék tekintetében; ezek túllépése esetén a termékek már nem árusíthatók. Különösen aggasztóak a cézium-134-nek és a cézium-137-nek a katasztrófa során felszabadult hasadó termékei, amelyek 2 és 30 év tartós sugárterhelést okoznak, mivel hosszú ideig maradnak meg az élelmiszerekben. A szövetségi kormány kártérítést követelt a Szovjetuniótól a csernobili katasztrófa NSZK-beli következményeiért, de Moszkva ezt elutasította. Máig nem tisztázott: igaz-e, hogy a magyar tömegkommunikáció április 28-án hírt adott a tragédiáról - korábban, mint a szovjet hírügynökségnek? Az április 30-i közlemények kiemelték: a Szovjetunió történetében ez az első ilyen baleset, az USA-ban már háromszor fordult elő hasonló esemény. Az MTI közleménye szerint a magyar légtérben nem érzékelhető szennyeződés. Néhány nap múlva azonban már hírt adnak a radioaktív sugárszint emelkedéséről, gyümölcsök fogyasztása előtt többszörös mosást ajánlottak.