A magyar király I. Béla és Richeza lengyel hercegnő házasságából született 1040 körül. A keresztségben a Magnus nevet kapta. Apja 1063-as halála után Lengyelországba menekült, és a lengyel király, II. Boleszláv támogatásával fellépett Salamon király ellen. Harc helyett Győrött megegyeztek, Géza megkapta a dukátust. 1060-as évekre tehető első házassága Zsófia hercegnővel, a frigyből született Kálmán és Álmos. 1071-ig baráti vizsonyt ápolt Salamonnal, ezután azonban a herceg nyíltan a királyi koronára tört. 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő győzelmet aratott a király felett. Salamon IV. Henrikhez fordult segítségért, a magyarok azonban sikeresen verték vissza a támadást. A győzelem után a hercegséget testvérének, Lászlónak adta. Géza VII. Gergely pápától kérte királysága elismerését, azonban a Szentszék ezt komoly feltételekhez kötötte, így a tárgyalások dugába dőltek. A bizánci császár elismerte uralmát. Géza nevéhez fűződik a garamszentbenedeki bencés apátság, illetve a váci egyházmegye megalapítása. Uralkodásának vége felé tárgyalásokat kezdeményezett Salamonnal, de halála miatt nem jött létre megállapodás. Vácott temették el. Utóda testvére, László lett.